Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

legalább volt értelme, mert a kerületenként megszervezett takarékmagtárak nem egy esetben az éhhaláltól mentették meg a rossz terméssel, elemi csapással sújtott falu lakosságát. 1853-ban vett fel a község nagyobb gabonaösszeget a takarékmagtárból, melynektörlesztésére 1854-ben pl. 41 kila 4 itce gabonát szállítottak be.

32 Jelentékeny volt a kö\ség kö\munkaterhe. A nógrádi utak állapota e korszakban kétségbeejtő volt, ezért a hatóságok rendkívül sok közmunkát végeztettek a falvak népével az utakon. így elérték, hogy komolyabb anyagi befektetés nélkül ezeken az utakon egyáltalában közlekedni lehetett. A szabadságharc után szinte valamennyi híd megsemmisült és 1849 őszén, 1850 tavaszán ezek helyreállítása volt a főfeladat. A fából készített gyenge hidakat, a kövezet nélküli útalépítményeket azonban a tavaszi hóolvadások, árvizek szinte rendszeresen elvitték és azok karbantartása évenként újra meg újra megszervezett közmunkával történt. Időnként komolyabb útkarbantartási, javítási munkák is folytak. 1850-ben például a salgótarjáni, pogonyi, barnai lakosok közmunkájával a Salgótarjánból Pálfalvára vezető megyei utat javították, kavicsozták és szélesítették ki két öl (380 cm) szélességre. Ekkor árkolták az út kétoldalát is. 1852-ben Fülektől Kisterenyéig és Salgótarján községből Lapujtőig vezető útvonalak nagyarányú karbantartása történt meg, melynek során pl. 16 613 öl sáncot ástak az utak mellett. Az abszolutizmus éveiben sem szűntek meg a falut sújtó természeti csapások. 1850-ben marhavész vitte el a falu állatállományának jó részét. Ugyanezen év telén rendkívüli módon elszaporodtak a farkasok és súlyos károkat okoztak a juhállományban. A farkasok elszaporodásának egyik oka a fegyverek bevonása volt. 1850-5l-ben nagy megyei farkasvadászatokat rendeltek el Karancsberénytől a Medves fennsíkjáig, melyeken a falu lakossága adta a hajtókát. 1851-ben a jég verte el a salgótarjáni határt, hogy 1854-ben az árvíz pusztítsa el nemcsak a réteket, hanem az alacsonyabban fekvő házakat is. 1864-ben tűzvész pusztított a községben.

33 A Bach-rendszer nehéz évei súlyos következményekkel jártak a falu életére. A jobbágyfelszabadítással szabaddá vált falu nem a virágzó jólét, hanem a visszafejlődés időszakát élte. 1850-ben még 808 lakost írtak össze Salgótarjánban, tíz év múlva a község lakóinak száma jelentősen esett, a római katolikus egyház nyilvántartása szerint csak 736 volt. A község lakosai ekkor még szinte kizárólagosan római katolikusok voltak, más vallásúak csak elvétve akadtak, e számot megközelítő pontosnak lehet elfogadni. A lakosság számának mintegy 70 fővel történő csökkenése annak a szegénységnek, nyomorúságnak a mutatója, melyben Salgótarján lakosai éltek. A nyomor volt az oka annak a két kolerajárványnak is, mely 1850-ben és 1855-ben a községben lezajlott. A járványok pusztítása ugyan nem érte el a későbbi nagy kolerajárvány (1873) méretét, de hozzájárult a lakosság létszámának eséséhez. A lélekszámcsökkenés további okozója lehetett, hogy a jobbágyfelszabadítás után a szabaddá vált zsellérek könnyebben hagyhatták el a falut és próbálhattak más területen szerencsét, megindulhattak a Salgótarján környékén ebben az időben lassan kibontakozó bányászat felé.