Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

ságharcban Salgótarjánból tizenkilencen vettek részt, mint honvédek. Ezek közül idős Godó Antalt még 1841-ben sorozták be a Willhelm-ezredbe és 1848-ban az ezreddel együtt állt át a honvédek soraiba. Előzőleg ugyancsak császári katona volt az 1846-ban Arokszálláson a Palatinusz-huszárok közé 75 váltó forintért beállított if j. Dancsák János is, ki a szabadságharcban az ezreddel együtt már mint nádorhuszár harcolt. A Salgótarjánból 1848-ban bevonultak között voltak nem salgótarjáni születésűek, akiket az itteni telkes jobbágyok, vagy a község fogadtak fel. „Salgó Tarjánért" vonultak be honvédnek Bárányi Bálint kotyházi, Marulya András sóslehotai, Boros Károly andrásfalvi fiatalok, ez utóbbit Mihalik Pál és Fülep István fogadták fel. A kutasi kovácslegény, ki szintén Tarjánért állott be, tarjáni születésű, nevét azonban nem tudjuk. Salgótarjáni születésű honvédek voltak Danyi Ferenc; Mihalik Antal, ki a szabadságharc után nem tért haza; Balgóczky György, kinek hollétéről 1850-ben még semmit sem tudtak; Fülep János, aki1849-ben Komárom várából jött haza; Dancsák József, féltelkes jobbágy; ifj. Ponyi János; Liki János, negyedtelkes szintén Komáromból jött haza; Földi Pál negyedtelkes; Herczeg István, ki ugyancsak komáromi elbocsátó levéllel tért haza, bátyja féltelkes jobbágy és bíró volt Salgótarjánban; Oláh József újmagyar (cigány), ki ágyú által sebesíttetett meg és levél mellett bocsáttatott később haza. 1849-ben már csak hárman vonultak be: Ponyi Mihály, akinek szemevilága meghibásodott és Komáromból szabadságos levéllel bocsátották el; Vincze Antal, aki zsellérnek fia volt és a szécsényi születésű izraelita Vaisz Ignác, aki a világosi fegyverletétel után hazajött, de a császári besorozás elől öt hét múlva megszökött. A salgótarjáni fiatalok 1848 októberében indultak el, decemberben már ott küzdöttek Pulszky Sándor, majd Mészáros Lázár alatt a Kassa-Miskolc környéki harcokban Schlick altábornagy csapatai ellen. A honvédsereg átszervezése után többségük a Klapka György vezette első hadtest kötelékében harcolt Kápolnánál. Végigküzdötték a tavaszi hadjárat diadalmas ütközeteit Tápióbicskénél, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál és a Komárom felmentéséért folyó harcokban. Többen közülük Komárom várában maradtak a vár második körülzárása után és a Klapka által kiharcolt szabad elbocsátási papírral tértek haza.

15 1848. szeptember 25-én a füleki járáshoz tartozó községekből Salgótarjánba sereglettek bíráik, jegyzőik vezetésével a volt jobbágyok. Minden falu 4—5 jobbágyot és 4—5 volt zsellért küldött e nagy népgyűlésbe, ahol ismertették a haza veszélyes helyzetét és fegyveres harcra szólították fel a népet. A háború nemcsak véráldozatot, hanem nagyobb anyagi erőfeszítést is jelentett. 1848 végén erőteljesebben kérte a megye az elmaradt adók gyors befizetését, egyre nagyobb terhet jelentett a falunak az előfogatok biztosítása. Állandóan készen kellett állni a lovaskocsiknak, hogy azok a felsőbb rendelkezésre útnak indulhassanak, összeállították a forspontra kötelezettek listáját, rendjét, hogy mindenki egyenlően viselje a terheket. Első ízben történt meg Salgótarjánban, hogy a Jankovich-uraság fogatait is igénybe vették.

16 1849 januárjában egyre rosszabb hírek érkeztek a faluba a Kassa-környéki csatákról, másrészt a feldunai magyar hadsereg visszavonulásáról. Január folyamán a magyar had-