Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

sereg kiürítette Nógrád megyét. Salgótarján, vidékén ez csak annyi változást jelentett, hogy januárban sem a megye forradalmi vezetésétől, sem pedig a császári ház új tisztikarától nem érkezett a faluba rendelkezés. Interregnum volt. Az osztrák hadsereg védelme alatt megalakuló áruló tisztikar első rendelkezései csak február közepén jutottak el a faluba. Szigorú büntetés terhe mellett hagyták meg a királyi biztos nevében a község bírájának, hogy „a békét, a rendet, a csendet háborgatókat név szerint jegyezze fel és azonnal jelentse". A bírót még azzal is igyekeztek megfélemlíteni, hogy saját keze vonásával kellett a rendelet tudomásulvételét igazolnia. A község lakói állásfoglalására jellemző, hogy egyetlen feljelentés sem történt. A császáriak átmeneti uralma alatt a faluba vezető utak mentére éjjel-nappal kiállított őrtállók ügyeltek, akiknek minden utast kötelességük volt leigazoltatni, ha azok nem voltak útlevéllel ellátva, letartóztatni és a hatóságoknak átadni. Egyetlen egy esetről sem tudunk, hogy a salgótarjáni őrállók valakit is letartóztattak volna. Ugyanakkor hiába követelték újabb és újabb, erőteljesebbnél erőteljesebb rendelkezésekkel az adót, nem fizettek a császáriaknak. A császári hadsereg félelmét a néptől bizonyítják azok a szigorú büntetések is, melyeket az „álhírek" terjesztői ellen kiadtak. Különösen féltek a fuvarosoktól, akik a falun kívül csak útlevéllel közlekedhettek, megtiltották nekik mindenféle irat, hadiszerre alkalmas anyag, vagy hadiszer szállítását. Útlevelet a magyar hadsereg által megszállt vidék közelébe sem adtak ki számukra. A falu lakosai segítették a Tisza mögé visszavonuló magyar sereget. Bubla Károly főcsendbiztostól március 8-án érkezett a szigorú rendelkezés, mely elrendelte Földi József és Godó György összes vagyonának zár alá vételét. A rendelkezésből nem állapítható meg, hogy a két salgótarjáni jobbágy milyen, katonailag büntetendő cselekményt követett el. A rendelkezés hangvételéből, az intézkedés gyorsaságából, a főcsendbiztos személyéből azonban minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a két salgótarjáni jobbágyot „a pártütőkkel" való kapcsolat miatt, tehát a forradalom, szabadságharc ügyének a támogatásáért vonták felelősségre.

17 1849. március 24-én Beniczky Lajos különítményének híressé vált losonci rajtaütése után, a megyét megszállva tartó császári csapatok Balassagyarmatra, majd Vácra húzódtak vissza. Április 1-től tehát Salgótarján és vidéke a magyar kormány által kinevezett, Losoncon székelő megyei igazgatással már állandó kapcsolatban állt. Május 1-én újabb sorozás volt, amikor az 1849. évre szóló újonc-jutalékot állította ki a község. Május 22-én Salgótarján is képviseltette magát azon a nagy megyei ünnepen, melyet Losoncon a győzelem örömére tartottak. Júniusban azonban már újra rossz hírek érkeztek, riasztóak, a cári csapatok betöréséről. Meghirdették a népfelkelést s végső harcra hívták fel a falu lakosságát. A Nógrád-Honti gerillák több mint háromezres seregében nyilván a salgótarjániak is ott voltak, számuk azonban ismeretlen. Az abszolutizmus a későbbiekben nem mint katonákat, hanem mint bűnözőket kezelte a gerillákat, a községek vezetői és lakosai ezért elhallgatták, letagadták és így megmentették őket.

18 Július 17-én kezdődött a Görgey Artúr vezette honvédsereg Nógrád megyei visszavonulása. A Rétság-Vadkert-Balassagyarmat-Szécsény-Ludány-Losonc útvonalon se-