Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

a nógrádi nemzetőrök szép egyenruhája, - a szürke atilla, dolmány, nadrág, - melyet nemzeti színű öv egészített ki és a fekete lapított kalap, melynek fő ékessége a halálfő volt. A nemzetőri szolgálatra jelentkezetteket díjazásban is részesítették, a szolgálat esetén 10 pengő krajcárt kaptak. Ekkor még a szolgálat idejét sem határozták meg véglegesen, kimondták azonban azt, hogy rendkívüli eseteket kivéve a nemzetőri szolgálatra történő jelentkezés egy havi szolgálatra kötelez. Adataink ugyan nincsenek, de Salgótarjánból is bizonyára számosan lettek nemzetőrök, ha nem is érte el a falu azt a számot, mint a szomszédos Karancsalja, melyet 27 nemzetőrjével példaként állítottak a falvak elé.

13 1848 májusában ismertették a falu jobbágyai, zsellérjei előtt az áprilisi törvényeket és először hangzott el Salgótarjánban a szó, hogy „a jobbágy szabad". Szakítva a százados hagyományokkal, az áprilisi törvények ismertetését nem bízták az egyházak papjaira, hiszen e törvények az egyházat is érzékenyen érintették. A törvényeket egy tisztviselő a szolgabíró jelenlétében magyarázta meg a népnek, kiemelte e „jótékony kedvezmény nagyságát", de ugyanakkor mindjárt aláhúzta a polgári kötelességet. A törvényeket Salgótarjánban is vegyes érzelmekkel fogadták. A telkes jobbágyok örültek annak, hogy telkeik tulajdonosaivá váltak és a feudális földesúri terhektől végleg megszabadultak, de továbbra is izgatta őket a törvényekben nem rögzített számos függőben maradt kérdés, (irtványok, legeltetés, faizás stb.) Még kevésbé volt jóhatású a törvény a zsellérek hangulatára. Csalódva hallhatták, hogy emberi szabadságjogokon kívül egyebet nem kapnak. Az ugyanebben az időben megállapított aratórészek - melyek semmiben sem különböztek a régitől - szinte megerősítették, hogy gazdasági helyzetük változására nem is számíthatnak. A megye községeiben is jelentkező elégedetlenség letörésére július 7-én Salgótarjánban is kihirdették a statáriumot. Az elégedetlenség okára a források nem mutatnak rá, de nyilvánvalóan szerepet játszottak abban a zsellérek sérelmei. Az ország békéjére s a törvényes közcsendnek „erőszakos kitörésekkel, lazítással, lazításra való bújtogatással, ennek következtében gyilkosságok, rablások, gyújtogatások általi háborítás esetére" meghirdetett rögtönítélő bíróság azonnal működésbe is kezdett. Megalakult Benkzky Márton elnöklete alatt a füleki statáriális bíróság 10 taggal és a hatalom erejével igyekezett féket vetni a helyzet romlásának. Az erő alkalmazása mellett siettették a függő kérdések megoldását is. Augusztusban bejelentették, hogy az úrbéri becslések végrehajtására a bizottságok megalakultak és szeptember elején Salgótarjánban is kezdetét vették a jobbágyfelszabadítás tényleges végrehajtása első lépésének számítható becslő eljárások.

14 1848 szeptemberében azonban a forradalom vívmányainak és a ha^a függetlenségének megvédése, a harc került az előtérbe. Jellasics támadási előkészületei, majd katonai betörése Salgótarjánba is elhozta a háború szelét. 1848. szeptember 6-án reggel kezdődött meg a salgótarjáni 19-, 20-, 21-, 22 évesek sor alá állítása és bevonultatása a honvédseregbe. Salgótarjánban az 1848-49-es szabadságharc időszakában három alkalommal, 1848 szeptemberében és októberében, valamint 1849 májusában soroztak honvédeket. A szabad-