Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Az ebédnél a leves képezte a főételt. Általánosan elterjedt levesek: a bableves - vagy possadt bab; a csóré - a felforralt savó, gazdagabbaknál tejfeles liszttel habarva; a levesgaluska, levescsík, tehetősebbeknél csirkével; a kompár leves - füstölt disznóhússal, krumplival; a lebbencsleves; a zsupaleves - tökmag, kendermag vagy napraforgó pogácsával; a kiszi, cibere - búzakorpaleves; furkóleves - kukoricalisztleves. A főzelékek közül elterjedt volt a mismás, melynél a babot krumplival főzték össze; a possadt étel, sűrű főtt krumpli, törött bab ecettel; a töltöttkáposzta és a juhhúsos káposzta; a ganca, ami nem volt más, mint kukorica, vagy árpaliszt zsírozva. Marhahúst évente általában csak egyszer ettek, búcsú napján. Juh- és disznóhúst néha; csirke, tyúk, liba gyakrabban került a levesbe és a káposztába. A tészták közül a nyögvenyelő (krumplis tészta), a csík (túróval, zsírral, hordóskáposztával), a bodeg (lángos, vízzel gyúrt tésztából), a guba, a málé és a bocskoros málé (kukorica-búzaliszt keverék) voltak az ismertek. Az ételek e szerény választéka is függvénye volt a termésnek. Bő termés esetén valamivel jobban étkeztek, de gyakoriak voltak a koplalásokkal teli szűk esztendők.

8 A munkaerő fenntartásához szükséges élelmen kívül a jobbágynak egyéb java nemigen akadt. Ezt bizonyítják azok a bírói lefoglalások is, melyek számba vették egy-egy jobbágycsalád ingó és ingatlan vagyonát. Földi József salgótarjáni negyedtelkes (8 magyar hold) jobbágy összes ingósága és ingatlan vagyona pl. 1849 márciusában a következőkből állt: fél negyedrész zab, egy negyedrész tiszta búza, egy véka rozs, egy dunna, két derékalj, 5 vánkus, 20 font szalonna és disznóhús (10 kg), 9 db fehér ruha (férfi háziszőttes gatyák, ingek értendők, melyet felsőruhaként használtak), 3 lepedő, 2 apró ló, egy hozzávaló kocsi, egy ház egy öl kerttel, egy fertály házhely után való föld és rét.

9 SALGÓTARJÁN AZ 1848/1849 ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC IDEJÉN 1848 tavaszán beért a reformkor évtizedeinek szellemi magvetése. A századokig mozdulatlan, alélt magyar társadalomba e korszakban az új akarása vitt dinamizmust, mozgást. Friss gondolatok termékenyítették meg a szellemi életet. A haladásért lelkesedni, áldozni, sőt tenni tudó nagy nemzedék körvonalai bontakoztak, melynek legjobbjai előtt egyre világosabbá vált a független polgári Magyarország képe. A társadalmi haladásért meginduló küzdelem nemcsak a nagy nemzet-test egészébe vitt életet, hanem áthatotta a részeket, a pórusokat is. A feudális elnyomást, szolgaságot oly sok századon át jobbágyi alázattal tűrő fejek felemelkedtek s a megkeményült arcok bátrabban mertek szembenézni a földesúrral. A gazdasági, politikai küzdelmek nyitányát a falvakban a határok felmérése, az úrbéri állomány rendezésére tett kísérletek jelentették. A konzervatív nemesi ellenállás ellenére is tért nyert a jobbágyfelszabadítás gondolata. Remény töltötte el a jobbágy szíveket és egyre közelebbinek, elérhetőbbnek tűnt a szabadság. A reformkor mozgalmainak eredményeként naggyá nőttek az országos vezetők, kiszélesedett a megyei harcosok köre és készen álltak a küzdelemre a falvak katonái. Ez a tár-