Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Ponyi Mihály 1/2 harmadrendű ház Ponyi István 1/2 „ „ Szalatovics Illés 1 „ „ Nagy Antal 1 „ „ Gyurcsik József 1 „ „ Huszár Deme 1 „ „ Vincze József 1 „ Vincze László 1 „ Kovács János 1 „ „ Fülöp József 1 „ „ A 18 úrbéri zsellér mellett még három konvenciós zsellérről is megemlékeztek az 1848-as összeírások, Vincze Gergelyről, Godó Jánosról és Révai Mihályról. A zsellérek, a konvenciósok birtokában semmiféle állatállomány nem volt, mindössze csak a házzal, illetve házrésszel rendelkeztek. Nem szerepelnek még az összeírásokban sem az uradalom majorsági zsellérei és cselédei, akik pedig a falu lakosságának felét adták.

5 A Karancs hegyről eredő Tarján és a Salgó-hegy lábainál fakadó Salgó (a múlt század közepén még Zagyvának nevezték) patakok forráscsermelyeinek egyesüléséből keletkezett Y alakú, északkelet-délnyugati irányú völgyben hosszan elnyúlva, a dombokra felkapaszkodva, helyezkedett el a falu. A falu területét képező 4937 kat. holdból 4593 kat. h., az egész terület 93,01 %-a a Jankovich család birtokát képezte. A római katolikus egyháznak közel két jobbágytelek, 42 kat. h., az egész földterület 0,83%-a jutott. A 16 és fél jobbágy telekre és az ehhez kapcsolódó zsellér házhelyekre mindössze 402 kat. h., Salgótarján egész területének 6,16 %-a maradt. E 402 kat. holdon kellett megélni a 42 telkes jobbágy családnak és ez adott otthont Salgótarján zsellér családjainak is. A birtokmegoszlás, művelési ágakat tekintve, a következőképpen alakult: A falu belsőségéhez tartozó 27 kat. holdon a szérűskertek, gyümölcsös kertek, elsősorban azonban a belsőségi rétek helyezkedtek el. Ebből a területből 5 kat. h. (18,53%) a Jankovichoké, 3 kat. h. (11,11 %) az egyházé, 19 kat. h. (70,36%) a jobbágyok és zsellérek tulajdonában volt. A jobbágy- és zsellértelkeknek a nagyobb arányát indokolja az, hogy a zsellérek úrbéri belsőséggel rendelkeztek, mely általában 100-200 négyszögöl között mozgott. A 278 kat. holdnyi rétterületből 153 kat. h. (60,95%) volt a földesúré, 10 kat. h. (4%) az egyházé, és mindössze csak 89 kat. holdon (35,05%) osztozkodtak a jobbágyok. Egy egész telekre kb. 5 egy féltelekre kb. 2 és fél hold jutott tehát. A rétek a falutól északra és délre a völgyben, a Kertalja-, Sirmány-, Nagycsáté-, Szabadi-, valamint a falutól északra fekvő Kucoralja- dűlőkben, a patak melletti 200-300 méter széles völgyrészletekben helyezkedtek el. A meggondolatlan erdőirtások következtében a tavaszi hóolvadások, záporok után szinte minden esetben bekövetkező árvizek a meredek, csupasz hegyoldalakról hihetetlen mennyiségű iszapot szállítottak le és töltötték fel a völgyeket. Korabeli leírásokból olvasható, hogy a Tarján patak völgyében „nem ritkák az olyan egyes hárs- és