Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

Matussek Vencel és sógora Fischer Antal, akik 1766 végén vagy 1767 elején a Zagyvához tartozó Péterffy-féle erdőben a mesterségükhöz szükséges vásárolt fákat vágatván, azt hallották a favágóktól, hogy a favágás helyétől kb. 2000 lépésre, a tarjáni Jankóvich birtokon van egy hegy, a Salgó, amely állandóan füstölög. - (Erről tudósított a Pressburger Zeitung). - Felbérelték Jankó vich erdőőrét, hogy vezesse őket a hegyhez, ahol azután megállapították, hogy ott egy 10 öl hosszú és 3 öl széles szénelőfordulás van. Mintát vettek és mivel hallották még Pesten, hogy a helytartótanács jutalmat tűzött ki a szénlelőhelyek felfedezőinek, hosszú, de semmi eredményre sem vezető kérvényezésbe kezdtek.

154 Jankovich László - az erdőőr vagy Matussekék révén - tudomást szerezhetett a szén előfordulásról és annak ismerete, családi beszélgetések útján, fiára Jánosra és unokájára, Antalra is átszármazhatott. Nagyobb körben egyáltalában nem terjedhetett el, mert arról a sok mindent feljegyző és a szomszédságban birtokos Mocsáry Antal nem tud semmit.

24 - Az 1828-ban Salgótarjánban járt és Jankovich Antalnál vendégeskedő August Ellrich német író is házigazdája környezetében hallhatott arról, hogy a földesúr vadaskertje alatt szénrétegek húzódnak meg. Meg is kérdezte Jankovich Antalt, hogy miért nem engedi meg annak kibányászását, mire azt a választ kapta, hogy „már most sem lehet bírni a kenyeretlen Tarjánban a jobbágyokkal! Mi lenne, ha a bányatársulattól még kenyeret is kapnának?"

155 - Jankovich cinikus válaszának az alapja azonban nyilván az a tény volt, hogy mégha nyitottak volna is ebben az időben Salgótarjánban szénbányát, semmi lehetőség sem lett volna a kibányászott szén értékesítésére. SALGÓTARJÁN KÖZIGAZGATÁSA A falu közigazgatása többé-kevésbé függvénye volt a földesúr akaratának, annakellenére, hogy arra a nemesi vármegye a járási szolgabírók útján is hatást gyakorolt. - A falu közigazgatása élén a választott, de a földesúrnak bemutatott és általa tisztében jóváhagyott bíró állt. - Salgótarján bíráinak tevékenységére nézve is döntő fontosságúak voltak tehát az uradalmi utasítások, de az erre vonatkozókat is csak a XVIII. század első feléből ismerjük. Szluha Ferenc 1726. évi tiszttartójához, Kereskényi Lászlóhoz intézett utasításában kitér a falusi bíráknak, így a tarjániaknak is néhány feladatára. - Szokásban van - írja hogy minden évben Szent György napján (április 24), vagy az utána való nap, a bírák a falu határát végigjárják és meggyőződnek a határjelek állapotáról. Szokás továbbá, hogy a falusi bírák megválasztásukkor meg is esküsznek arra, hogy a községhatárokat és azon belül az egyes területrészeket nem idegenítik el és nem engedik elidegeníteni. - Ezt a szokást az uradalom községeiben is folytatni kell és ezért eskümintát is közölt, hogy ezentúl, ha „a bírák választatnak arra is esküdjenek, hogy a% uraságnak igazán és híven szolgálni, minden károkat eltávolítani, határokat megoltalmazni és régieket megújítani köteleztetnek, azok sem maguk egészlen, vagy szépszerűit el nem idegenítik, minden tör-