Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

ténhető károkat megjelentik". - A bírónak tehát elsősorban a földesúr érdekeit kellett képviselnie. - Ezért „observáltatik (észrevételeztetik) az is, hogy a legerősebb gardák bíráknak ne választassanak!" - Majd így folytatta: „a választott bírók pedig megjelenni szoktak az uraságnál vagy tisztinél, pro confirmatione (a hivatalában való megerősítés végett)", amikor is illő ajándékot visznek a földesuraknak.

79 Báró Szluha Ferencnek az az utasítása, hogy a falvak módosabb jobbágygazdái ne viseljenek bírói tisztet, sok mindent takar, de úgy véljük, elsősorban a földesúr - és mivel nyilván nemcsak egyedül az ő véleménye volt ez - a más földesurak félelmét a község lakosságát befolyásolni tudó más tényezőktől. - A falusi bíró ugyanis, aki Nógrád vármegye 1720. évi, a parasztvármegye kapitányainak és hadnagyainak adott utasítása értelmében is, mint „a falu füstin lévő törvény" legfőbb intézője

156

, azzal, hogy embereket elfogathatott, a „latrokat" belátása szerint a megyei törvényszék elé utalhatta, vagy mentesíthette — és így közvetve élet és halál ura - nagy tekintély és sokszor személyes képességeitől függött, hogy a falu önkormányzatát, az adóterhek nagyságát milyen mértékben tudta hasznosítani, csökkenteni, vagy fenntartani. A Nógrád megyei falusi bírák nagy hatásköre függvénye volt a parasztvármegye megyénkben rendkívül jelentős, a végvári időkben kibontakozó szerepének. Ebből kifolyólag az alá- és mellérendeltségi viszonyok bonyolult szövevénye alakult ki a paraszttisztek és a falusi bírák között. „A bírák ebben az időszakban a földesúri joghatóság képviselői a faluban, a paraszttisztek jobbágyként ugyancsak ezen joghatóság alá tartoznak, ennek ellenére, megyei funkciójuknál fogva, rendelkeznek a bírákkal". Kitűnik ez a megye 1734. évi statútumából is, amely szerint, „hogyha a bíró a kapitányoknak, a község pedig a bírájának nem engedelmeskednék", az engedetlenek mindegyike „100 pálcával büntettessék" - ami, ha egyfolytában hajtják végre: biztos halál. - A falusi bíró közvetett, vagy közvetlen hatalma a parasztvármegye hatalmának csökkenésével zsugorodik össze megyénkben. A végleges felszámolást az 1771. évi úrbérrendezés végrehajtása eredményezte, amely a községek vezetőire nézve így intézkedett: „A bírói hivatalra az uraság hármat nevezzen, kik közül a község egyet az uraság tisztjének jelenlétében szabadon válasszon. Az uraság mindazonáltal a választottat rossz viselésére nézve letehesse, s meg is büntethesse. A letett bíró helyett pedig más rendeltessék megírt mód szerint. - Ellenben a nótáriust és esküdteket a község maga, földesura nélkül választ, és el is bocsáthatja. - A bírák pedig az uraságnak netalántán teendő szolgálatokért, avagy akár minemű más okért portiobéli adózástól mentek ne legyenek."

157 A bírók sokoldalú tevékenységéhez tartozott, hogy a falvakra kivetett különböző pénzösszegek lakosság általi befizetésére való nyugtákat megőrizzék és azokat a földesúr kívánságára előadják. - Erre azért is igényt tartott a földesúr, Szluha Ferenc, mert „a justa proportiohoz (az igazságos szétosztáshoz) az is járul, hogy a szegénység magok között igaz proportiot tartson és a szegényebbek ne oprimáltassanak (nyomassanak el) a bírák vagy a gazdagabbak által"

79