Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
uradalom Salgótarján életét befolyásoló tevékenységéről. - Hihető, hogy a jobbágyok körében a sertéstenyésztés visszaszorítása után az uradalmi gazdálkodás példájára terjedt el a juhtartás az 1730-as években. - Valószínű, hogy a Meszes déli oldalán az 1780-as években már meglevő szőlőket az uradalom telepítette, de azt, hogy itt volt-e a jobbágyoknak is szőlőjük, nem tudjuk. 149 - Ugyanígy bizonytalan, hogy az 1820-as években hírre szert tenni kezdő salgótarjáni dohánytermeléssel az uradalom, a jobbágyok, vagy mind a ketten foglalkoztak-e? 150 A SZÉNELŐFORDULÁSOK ÉS AZ URADALOM Korszakunkban nem volt gazdasági jelentősége a vidékünkön és Salgótarján területén is előforduló szénnek, de felismerése ebbe az időszakba esik és léte, tulajdonjogi problémái miatt, az uradalom érdekkörébe tartozott. Azt, hogy környékünkön szén van, kezdetben nem ismerték fel és a felszínhez közeli szénrétegek öngyulladása miatt létrejött talajmelegedést és a sokszor érezhető széngázbűzt, csak mint természeti ritkaságot tartották nyilván. - Ez tűnik ki Radványi Ferencnek 1727 táján megfogalmazott kéziratos művéből is, ahol Vecseklővel kapcsolatban ez olvasható: „Beszéli a lakosság, hogy területükön van egy verem, amelyben nem tudni, hogy milyen kigőzölgések, egykor maguktól meggyulladtak és sok víz ráöntésével sem lehetett eloltani, amely kiásott hely még ma is látható." 128 - Bél Mátyás pedig 1742-ben megjelent művében, ugyancsak Vecseklővel kapcsolatban azt írta, hogy „a lakosok egy üreget mutogatnak a hegyekben, ahol a föld önmagától meggyulladt és sokáig égett. 129 - Egyikük sem írta, hogy ezen a helyen szenet sejtenek. Tulajdonképpen még 1767-ben sem sejtik a helybeliek, hogy vidékükön szén van. A Pressburger Zeitung október 31-Í számának leírásából is ez derül ki: „A föld meggyulladásáról, amely a Salgó hegyen, Nógrád megyében, a múlt nyáron keletkezett: A következő értesülést nyertük azoktól, akik ennek a múlt ősszel szemtanúi voltak. Ezt a jeszeniczei Jankovich László úr területén fekvő hegyet kelet felé egy rohanó hegyi patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd, és zsíros, kénes kigőzölgéssel van egybekötve. A múlt nyáron magától gyulladt meg és izzott erős füsttel, két hónapig. Az imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek ételeik megfőzésére szolgáltak. Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban kőszénné lett, amely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég." 151 - Ezt a tudósítást vette át 1778-ban Klein Mihály és nyilván őtőle csaknem szóról szóra, az akkor már nem élő földesúr nevét kihagyva, Tanárky Mihály 1814-ben megjelent művében 152 , amiből azután azt a következtetést vonták le a későbbi írók, hogy Salgó hegye 1813-ban is kigyulladt. - Ez a felfogás került be a vidékünkön 1818-ban átutazó Beudant francia geológus 1822-ben megjelent művébe is, aki - nem gondolva szénelőfordulásra - érdemesnek tartaná a környék megvizsgálását. 153 Ezt a vizsgálódást azonban már félszázaddal előbb elvégezte két pesti kádármester,
