Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

telepíteni és nagyarányú méhészetet létesíteni, amit 25 kas méhhel szándékozott elkezdeni.

79 - Fontosnak kell tekintenünk, hogy 1729-ben Szluha György már az uradalmi földek tagosítására és az erózió okozta károk meggátlására is törekedett. Helyszíni tapasztalatai alapján elrendelte, hogy a jobbágyok urasági szántók és rétek közt levő szántóit és rétjeit „az urakat illető réthez és földekhez köll applicálni (csatolni), a jobbágyoknak penig helyette annyi quantitású (mennyiségű) mind rétet, mind peniglen földet köll exemdálni (kiadni)". - A termőtalaj vízmosások útján való elhordásának megakadályozása érdekében pedig utasította tiszttartóját, hogy a szántóföldek felső és alsó végén mély barázdákat szántasson, „hogy a hirtelen való eső a földekben mosást és kárt ne tegyen, vagyis ne tehessen." - Gondja volt a trágyáztatásra is. „A halastó felé, az úton fölül, erdő alatt lévő parlagot előbb vagy később meg köll trágyáztatni, vagy peniglen juhoknak kosárt ott állítani, azután peniglen az uraság számára vetést ottan tétetni." De nemcsak a vetésterület növelésére, hanem a jó, tiszta vetőmagra is gondja volt és ezért a „jól és kellőképpen" való rostálást is elrendelte. Ezek az intézkedések mind nevelőhatású jó példák voltak arra, hogy az azokat végrehajtó jobbágyok a saját gazdaságukon belül is kövessék. - Súlyosan érintette azonban őket Szluha Györgynek az az intézkedése, amely az addigi szabad makkoltatásukat és favágásukat megtiltva, sertéstenyésztésüknek visszaesését vonta maga után. - „Minthogy - írja utasításában - szűken termett a makk, azirt az erdőkben az teljességgel az uraság sertéseinek conserváltassék (tartassák fenn). Az okbul szükséges a falusi lakosoknak megparancsolni, hogy a maguk sertéseit ne merészeljék az erdőben szabadon bocsátani", amire a csőszök „szorgalmatos vigyázassál" legyenek, és ha valaki „épületre való fát vágna, vagy akárki sertéseit hegyekben járni találnák, azonnal hajtsák be." Az ilyen favágókat és sertéslegeitetőket pedig szigorúan meg kell büntetni. Aprólékosan intézkedett az istállózást, állatgondozást és a haltenyésztést illetően is. Elrendelte a halastavak tisztítását és gátjaik rendbeszedését. Ez utóbbit úgy, hogy azok alsó végénél tölgyfaoszlopokat kellett leverni és erős sövénnyel befonni, hogy a halak ne juthassanak a patakba. - Pisztrángos tó létesítését is elrendelte. „Mivel penig - írta az alsó forrásnak bősiges folyó vize vagyon, azér szükséges lészen ottan egy kis pisztrángos halas tócskát köbül erigálni (létesíteni) úgy, hogy continuo (folyamatosan) az forrásbul a friss víz által folyhassa." - A halastavakban senki se merjen halászni, aki mégis megtenné 12 Ft büntetést fizessen. Elrendelte a malomárok kitisztítását is. Részletes utasításokat adott ki a sör- és pálinkafőzésre, a korcsmáitatásra, a sertések moslékkal való ellátására stb. nézve is.

147 - Ezeket Kereskényi tiszttartó csak részben hajtotta végre, amiért azután Szluha György elbocsátotta.

83 - Ekkor, 1731-ben, újabb utasításokat is adott. Ezek közül a salgótarjániakat leginkább az érintette, hogy „őszkor, úgy télben is, amidőn foglalatosságuk nem lészen, olykor-olykor vadászatot tegyenek, legkiváltképpen medve és rókabőr kedvéért. Idegeneknek pedig ebben a dominiumban (uradalomban) ne legyen szabad semmiképpen vadászni."

148 Sajnos, több ilyen részletes utasítás nem maradt fenn, és ezért vajmi keveset tudunk az