Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
A jobbágyok és zsellérek sorából kerülhettek ki az uradalmi botosispánok is. így pl. 1728-ban zsellér Godó Mihály 102 , 1734-ben jobbágy Ponyi András 123 . Külön színfoltot jelentett a falu életében a valószínűleg a XVIII. és XIX. század fordulóján megjelenő, szatócskodással foglalkozó egy-egy zsidó kereskedő is. 124 A sokrétű jobbágy- és zsellérlakosság mozgási szabadságát nagymértékben korlátozhatták a jobbágyköltözködésre vonatkozó országos rendelkezések. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az új rátelepülök első nemzedékének leszármazottjai még a XIX. század derekán is itt éltek a faluban. Nagy volt azonban a feltöltődés is. Mértékét a különböző összeírások és az 1740-től meglevő egyházi anyakönyvek segítségével, aprólékos munkával lehetne csak vázolni. Némileg azonban érzékelhető a lakosság adófizetésre kötelezettéinek névsorai alapján. Ezeknek már az összeírtak számát feltüntető adatai is igen jellemzők. - Az 1771. évi úrbéri táblázat számbeli adata, 22 családfő 106 tér vissza az 1778 és 1781. évi adóösszeírások 22 adófizető családfőt feltüntető rovataiban. 125 - Ezt követően 1828-ig nem áll rendelkezésünkre adóösszeírás. 1828-ban az országos összeírás során Salgótarjánban 123 családtaggal 58 adófizetésre köteles személyt írtak össze. 126-Az 1828tól 1848-ig terjedő időszak elemzéséhez az adóösszeírások nyújtanak értékes adatokat 127 , amelyek elemzésével kötetünk „kenyeretlen Tarján" című fejezete foglalkozik. - 1831-ben 38, 1833-ban 52, 1836-ban 49, 1837-ben 54, 1838-ban 55, 1839-ben 57, 1840-ben 52, 1842-ben 49, 1843-ban 85, 1848-ban pedig 72 adófizetésre kötelezett szerepel. 127 Nem szűrhető le a teljes népesség származás- és foglalkozásbeli megoszlására vonatkozó megállapítás ezekből az összeírásokból, de némi képet kaphatunk az adófizetők társadalmi kategóriához tartozásának arányáról. Például 1831-ben a 38 adózó közül 25 (67,7%), 1836-ban a 49 adózó közül 37 (75,4%), 1841-ben az 52 adózó közül 37 (71,1 %), 1843 ban a 90 adózó közül 38 (42,2%) a jobbágy. Mivel pedig a jobbágytelkek száma nem emelkedett, ezen az alapon feltételezhető, hogy azok részekre való osztásával és elaprózódásával állunk szemben. - Azt pedig csak beható vizsgálatok tennék lehetővé, hogy az egyes adózók vagyoni helyzetének alakulásáról is némi képet kapjunk. A FALU LAKOSSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA A XVIII. század első harmadában közismert volt a „kenyeretlen Tarján" elnevezés. Radványi Ferenc kéziratába ez a jelző 1726-1729 között került bele, mert ekkor volt itt birtokos báró Szluha Ferenc, akire mint Salgótarján földesurára hivatkozott. 128 - Tőle, vagy forrásából vehette át Bél Mátyás, akinek 1742-ben megjelent kötetében fordul elő ez a falu nyomorúságos helyzetére való utalás. 129 . - A népi elnevezés nyilván régibb és lehet, hogy már az újjátelepülés időpontját is megelőzően keletkezett. Az elnevezés okául Radványi és Bél is a falu szántóföldjeinek és rétjeinek a hegyes-völgyes táj miatti elégtelenségére hivatkozik, aminek következtében sem a lakosságnak, sem az uradalomnak nem terem elegendő gabonája. - A két kortárs nagyjelentőségű műveiből közismertté
