Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

vált és kétségtelenül népi tapasztalatok alapján kialakult jelző nyomán Salgótarján mezőgazdasági életének igen súlyos és hátrányos helyzetére következtethetünk, bár biztos, hogy a környező települések helyzeténél nem sokkal lehetett rosszabb. Az is kétségtelen, hogy - ellentmondásként - a tarjáni jobbágyok kijelentései több ízben éppen falujuk földjeinek elégséges és jól termő voltát hangsúlyozták. 1700-ban a tarjáni j obbágyok azt vallják a megye kiküldöttei előtt, hogy „a földet még négy ökörrel is nehéz felszántani",

67 - ami a falu kötött talaján feltétlenül igaz is volt. Nem szólnak azonban terméketlenségéről. - 1770-ben pedig az úrbéri szabályozással kapcsolatos előkészítés során azt vallották a tarjáni jobbágyok, hogy „az földünk jó gabonatermő, melyben jó széna is terem." - Ezzel szemben az összeírok a földeket másodosztályúnak minősítették.

106 Az 1698. évi kamarai felmérésből az derül ki, hogy „Salgótarján földje termékenyebb, mint Karancsaljáé", mert míg itt 26 mérő elvetett gabona 117 mérő termést hoz, addig Karancsalján 26 mérő hozama csak a négyszerese, azaz 104 mérő. - Igaz viszont, hogy Pony pusztán ugyanaz az arány, mert ott 15 mérő hozama csak 60 mérő. - Salgótarján egész területének hozamát - Vendégi nélkül - az uradalom összes közeleső falvai jövedelménél nagyobbra becsülték, és azt 3826 Ft-os tőke 6%-os, vagy 4561 Ft-os tőke 5%-os hozamával tekintették egyenlőnek.

59 Az uradalom majorsági és úrbéri földjei már Balassa Bálint XVII. századi birtoklása idejében is el voltak különítve és a jobbágyok - ők művelték a majorsági földeket is háromnyomásos gazdálkodása a kor színvonalán állt. - Kitűnik ez az 1700. évi értékbecslő felmérésből, amikor is annak ellenére, hogy az 1699.évi21-hezviszonyítvaalakott telkek száma 4 jobbágy és 3 zsellér más megyékbe való távozása következtében 16-ra csökkent,

67 a falu gazdasági hozama nőtt. E szerint Salgótarjánban az uradalom bevételeit, amelyek a vámból számítható 24 Ft-ot, a korcsmától és a mészárszéktől remélhető 20, illetve 10 Ft-ot kivéve mind a falu jobbágyai által fizetett összegekből, felértékelt szolgáltatásokból és bérleményekből álltak, 1700-ban a következőkre becsülték: a 16 lakott jobbágytelek cenzusa 160 Ft, a 8 elhagyott jobbágyteleké 40 Ft, a beszolgáltatandó 21 icce vaj 6 Ft 30 dénár, a karácsonykor adandó (vidékünkön a másutt szereplő őz helyett adandó) dámvad értéke 1 Ft, az akkor adandó 2 sertés értéke 12 Ft, az uradalmi rétekről lekaszált 10 szekér széna értéke 12 Ft. Az erdőkben makkoltatható 400 sertés után darabonként fizetendő 25 dénár bérleti díj 100 Ft. Bevétel a kilencedből 49,50 Ft, a tizedbérletből 37,50 Ft, az allodiális földek hetedéből 17,25 Ft. - Mindez összesen 492 Ft 55 dénárt tett ki, ami 9851 Ft 5%-os kamatának felelt meg. Ugyanekkor Karancsalja bevétele csak 5662 Ft, 5%-os kamatával volt egyenlő.

103 - Ez a kezdeti fellendülés a 8-10 évig pihent földnek tulajdonítható, míg a későbbi hanyatlás a trágyázás elhanyagolásával és az erózió növekedésével magyarázható meg. A jobbágyok és zsellérek földművelésére épülő földesúri gazdálkodás a parasztság munkavégzésének lehetőségeitől, állatállományától függött. - 1698-ban a falubeliek bir-