Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

Vagyis a 8,6% uralkodó osztályhoz tartozóval szemben a dolgozók vagyonilag előnyösebb helyzetű rétegének (polgár, jobbágy és örököseik) 41%-a (megyei arány: 41,1%) mellett, az előnytelenebb helyzetben lévők (zsellér, egyéb) 49,2%-a (megyei arány: 50,3%) a jellemző a férfilakosság összetételére, ami az adóösszeírásokból, úrbéri táblázatokból és a falu összlakosságának számát feltáró egyéb közlésekből nem tűnik ki. - Feltételezhető, hogy ez korábban is, későbben is így lehetett, azaz a salgótarjáni dolgozó lakosság (149 fő) több mint fele (82=55%; megyei arány 22 909 = 54,7%) zsellérés cselédszinten élt, amit a megye egészére vonatkozó adatok is megerősítenek. A nyomor peremére szorult falulakók helyzetére nézve néha felbukkan az összeírásokban a „miserabilis persona", a „nyomorúságos személy" megjelölés. 1717-ben például három özvegyasszony, Fődi Ilona, Kimóczy Katalin és Tóth Jusztina jutott ehhez a jelzőhöz,

118 ami az egyedülálló nők szomorú sorsára derít fényt. Nem sokkal lehetett rózsásabb a fiúkkal megáldott, de más portájára szorult özvegyek helyzete sem, mint például 1698-ban a telek nélküli özvegy Godó Benedeknéé, akinek három fia volt

59 - Ilyen, nemcsak az élet, de a falu legtávolabbi peremére, Salgóra szorult zsellér volt 1722-ben Kostelnick János, aki egy fiával élt ott, de volt egy lova és egy tehene és hetente 3 napot volt köteles a földesúrnak robotolni.

119 Külön kategóriát jelentettek a dolgozók sorában a molnár, a kovács, a serfőző, a mészáros, akik csaknem mindig földnélküli armalista nemesek. Társadalmi helyzetükre nézve igen jellemző az 1728. évi országos összeírás, amely a „szabad menetelűek" sorában a zsellérekkel - Dancs Márton, Bolla Gergely, Godó Mihály ispán, Dancs György harangozó - együtt hozza a foglalkozásukat már vezetéknevükkel eláruló Molnár János molnárt, Kovács János kovácsot és Mészáros János mészárost.

102 - Ilyen armalisták voltak 1718-ban Mólkor (Molnár) András, Serfőző János és Molitor (Molnár) János

101

, vagy például 1730-ban Molnár János, Dancsa György, Korhely János kovács és Mészáros János.

120 - Arra nézve, hogy ezek az armalisták - akik rendi helyzetükre nézve nemesek, tehát az összeírások „nemes" vagy „taksát fizető nemes" rovatában szerepelnek - kétkezi munkájuk révén inkább zsellérek, igen jó példa Dancs György harangozó és egyházfi esete, aki 1698-ban és 1699-ben, mint zsellér

59

, 1725-ben mint armalista

121

, 1728-ban mint zsellér

102

, 1730-ban pedig mint taxát fizető van feltüntetve.

120 - Ezt a réteget 1784-1787. évi népszámlálás alkalmával általában a „polgár" kategóriába sorolták.

115 Fontos dolgozó réteg volt az uradalmi cselédség is. Soraikon belül azonban „rangbéli" különbségek is voltak. - Jól jellemzi ezt néhány 1774-ből és 1775-ből fennmaradt konvenciós megállapodás. Ez időben léptek az uradalom szolgálatába a füleki Vájsz István serfőző, Vasas János és György pintérek, Hubó János juhász, Árva János kondás, Kontarik Ádám majoros és egyúttal csordás, Piroska János udvargazda, Lipták Bálint hajdú és Angyal József fullajtár. - A rangbeliséget nagymértékben az évi bér egy részét képező készpénzfizetés is jelezte. Eszerint a juhász 24 Ft-ot, a majoros-csordás 20 Ft-ot, az udvargazda 15 Ft-ot, a hajdú 12 Ft-ot, a kondás 10 Ft-ot, l-l pintér 8 Ft-ot, a fullajtár