Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

zsef, 1764-ben osztályos pört indítottak, ami 1783-ban bekövetkezett halála után özvegyére, Szentiványi Teréziára és fiukra, Jánosra is átöröklődött, és csak 1794-ben, illetve új rafel vétel folytán csak 1808-ban nyert befejezést, a salgói uradalom János örökösei kezében maradásával. A pört ebben a második szakaszában Miklós fia, az apja, nagyapja és dédapja után ugyancsak Miklós nevet viselő kiváló régiségkutató és gyűjtő vitte János, majd árvái ellen.

90 - A sok pörösködés sok pénzt emésztett fel és ezért Jankovich János a ponyi pusztát elzálogosította a szomszéd Inaszón birtokos báró Prónay Lajosnak

91 - Jankovich János a francia háborúk idején a nemesi felkelő sereg egyik ezredese volt.

92 Fia, Antal (1792-1855) konzervatív pártállású, jól gazdálkodó, de jobbágynyúzó salgótarjáni földesúr - a kortársak véleménye szerint a „salgótarjáni nábob" - teljesen szétzilált, adósságoktól terhes uradalmat örökölt. Minden igyekezetével azon volt, hogy vagyoni ügyeit rendezze, ami takarékos gazdálkodással - „erejéből a már egymásra dűlő fát sem engedte kivágni" - el is ért. - Amint átvette birtokát, „felhagyott az úri házzal", nem vendégeskedett, hanem maga ment el vendégnek. „Amint uradalmában a vetési munka befejeződött, gazdatisztjeire bízta a jószágot, paripára ült és lovásza kíséretében ment a híres társaságba" - Keglevich Miklós, a híres tréfacsináló, Jókainál is szereplő Józsa Gyuri, Recsky Bandi „betyárosan mulató társaságába" - vagy rokonai, barátai látogatására. Haza csak olyankor, gyapjúnyíráskor és a termés betakarításakor tekintett be. Különben folyvást lóháton kalandozott". - „Egyszer azután furcsa, veszélyes kalandba bonyolult. 1814-1815 táján történt, midőn Zöld Marci, Becskereki és Palatinszky híres zsivány bandájának garázdálkodása rémítette a Zagyvától a Hortobágyig az ország lakosságát. - Egy holdvilágos éjjel, midőn éppen Szilvásról hazafelé jövet beér Makiárba, a vasvillás éji őrök megállítják a lovas párt, kérdezvén, hogy kicsodák? - Jankovich dévaj gúnnyal azt felelte: „Zöld Marcii" - Az éji őröknek sem kellett több. Megfogják a kantár szárát, lármát csapnak, a nép összetódul, a harangot félreverik, Jankóvichot lerántják a lóról és kezdik agyba-főbe verését, aki ha lovásza hirtelen a földre tepert urára rá nem fekszik, kiabálva, „ne bántsák, hisz ez Jankovich úr Salgótarjánból" bizonyosan halál fia lesz. - így azután bekísérték őket a falu házához és vasvillás emberek őrizete alá bízva, hírt adnak Egerbe a szolgabírónak, aki reggel eljőve és mert személyesen is ismerte Jankó vichot, szabadon bocsáták bekötött koponyával, melyet a makiáriak bevertek. - A koponya sebe beforrt, de helye örökre megmaradt. Jankovich pedig, hogy ezt eltakarja, élete végéig nyíratlan, hosszú, boglyas hajat viselt."

93 - „Volt többször olyan év, hogy 40 000 Ft-ot vett be csak a gyapjú árából". - Nem verte azonban fogához a garast, ha politikai karrierjéről volt szó. Az 1832. évi megyei tisztújításkor az évi 300 Ft fizetésű Nógrád megyei másodalispáni állást úgy nyerte el, hogy 30 000 Ft-ot költött az „alkotmányos csatározásra" és így 1372 szavazat jutván rá, 932 pedig Szentiványi Anzelmre, ő lett a másodalispán 1836-ig. Ekkor első alispánná választották. - Ezt a tisztét 1839-ig viselte. Jankovich Antal életstílusa azonban - minden ellentmondásos jellege ellenére is teljesen megfelelt a hanyatló feudális kori nemesség úrhatnám életstílusának. Modora is