Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

kifejezte ezt. „Jankovich középtermetű, sovány, barna, sápadtképű ember volt. Kevéssé beszédes és amikor mint alispán elnökölt, a végzések kijelentését is oly halkan mormolta el, hogy alig hallhatta más, mint a patkóalakú asztalnál átellenében ülő jegyzői személyzet. - Mint alispán, ő adta a legnagyobb és dúsabb ebédeket az 1848 előtti alispánok között. Dacára, hogy száznál több szekér szállította a baromfit, tojást, borjakat, malacot, bort, rengeteg erdeiből az őzet, dámvadat, vadkant stb. s Pestről a csemege borokat, pezsgőt, Gyarmatra, a két hétig tartó évnegyedes gyűlések alatt, a mészárszék számlája többre ment ezer forintnál, mert a két első nap 150-250 ember vett részt az asztalánál. - Ez sem a 700 Ft évi (első alispáni) fizetéséből telt ki, hanem a már tehertől kitisztított vagyon jövedelméből". - Nem lehet csodálni, hogy felesége, Vécsey Eleonóra „a falkaszámra hizlalt sertések leölése után nemsokára már Losoncról mázsa számra hozatta a zsírt és egyéb élelmet".

93 - 1844-től 1848-ig Gömör-Kishont vármegye főispáni helytartója (adminisztrátora) volt. - 1855. december 20-án halt meg Salgótarjánban.

94 A LAKOSSÁG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA Salgótarján lakosságát 1674-ben 247 fő körül lévőnek becsülte a Canonica Visitatio. - Megállapításából nem derül ki, hogy ebben a számban milyen életkortól kezdődően foglaltattak benne a hívek. Feltételezhető, hogy ez a szám a hitvallásra képes - vagyis a fő imádságokat, a katekizmust és a szertartásokat elemi fokon már értő és tudó - egyéneket tartalmazza, tehát bizonyos hányada a fiatalkorúaknak hiányzik belőle. Salgótarjánban lakott portáinak száma ez idő tájt 24 volt. A lélekszámot (247) elosztva a portaszámmal (24) megkapjuk azt az elméleti, mechanikus szorzószámot - 10,3 - amelynek segítségével - hasonló népszaporulati körülményeket feltételezve - az 1698. és 1699. évi 21 lakott porta száma alapján

59 a XVII. század utolsó és a XVIII. század első éveiben 216 körülire tehetjük a falu hitvallásra képes lakóinak számát. Kérdés: - mennyiben igazolható következtetésünk? Minden jel arra mutat, hogy a falut 1690-ben népesítették be újból. Az 1683., az 1686. és az 1689. évi dikális összeírásokban ugyanis még mint „totaliter deserta" - teljesen elhagyott - szerepel a falu.

95 - 1692-ben már kellő számú lakosság lehetett a faluban, mert ez év augusztus 21-én Tapolcsányi Márton Ignác licenciátust - azaz a keresztelés, esketés, temetés, közös imádságok végzésére és hitoktatásra feljogosított, nős világi embert - iktatta be az esztergomi érseki hatóság a plébániához tartozó hívek gondozására, aki 1697-ig működött itt, amikor is, május 27-én az 1703-ig itt tevékenykedő Gyökeres Györgyöt nevezték ki plébánossá.

96 - A falu lakott volta mellett tanúskodik az is, hogy 1693-ban már 30 Ft-ot fizetett ki a megye a salgótarjániaknak a katonai beszállásolás által okozott károkért.

97 A lakosság számának gyarapodása nem lehetett gyors, mert az 1695. évi dikális összeírások még 13 elhagyott telket tüntettek fel és csak 1/2 portában állapították meg a falu adóalapját. - 1696-ban viszont már portánként 1/16 egységet számítottak, ami talán már az adóalap emelésének tekinthető, bár a telkek számát nem közlik. - 1696-ban 134,