Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

határvillongás ügyében folytattatott vizsgálatot. - 1735-ben Pony pusztán a zagyvái lakosok lekaszálták a tarjániak pohánkáját és hazaszállították, ami miatt Tarján, Pony és Salgó határainak megállapítása ügyében bírói szemlét tartottak. - Ugyanebben az évben vitássá vált ismét a határ Somoskőújfalu felé. - 1739-ben a kazáriakkal, 1740-ben a baglyasaljaiakkal volt határper, 1745-ben pedig felújították a Salgótarján és Zagyva közti határjeleket

84

. Gróf Szluha György - részben a bátyja által kezdeményezett salgói uradalmi beruházások folytatása miatt is - komoly pénzkölcsönökre szorult és így került kapcsolatba jeszenicei Jankovich Miklós septemvirrel, a hétszemélyes tábla bírájával. - 1746 októberében olyan kötelezvényt állított ki Jankovich számára, amellyel az addig általa 7%-os kamatra felvett 20 000 forint fejében elővételi jogot biztosított a salgói uradalomra. Szluha ebből az összegből fizette ki a Szulyovszky Sándortól felvett és a salgói uradalomra betáblázott 10 000 Ft-ot, és helyébe 20000 Ft-ot tábláztatott be Jankovich nevére. - 1747 májusában újabb 12 000 Ft-os kölcsön nyert betáblázást. - Ekkor - nyilván üzleti fogásból - országszerte vevőt keresett uradalmára, ami ellen 1747 júniusában Jankovich tiltakozott. - Válaszában Szluha 80 000 Ft vételárat kért Jankovichtól. - Végül is 1747. december 18-án 70 000 Ft-ban állapodtak meg és így december 21-én már értesítette is Szluha salgói uradalmi tiszttartóját, Herkály Józsefet, hogy gondoskodjék az uradalom Jankovich Miklós részére való hiánytalan átadásáról.

85 A salgói uradalom és azon belül Salgótarján 1748. január 1-ével kezdődően jeszenicei Jankovich Miklós septemvir és jogutódai birtokába került. - Jankovich az uradalom gazdálkodásának rendezése érdekében a nehezen kezelhető távoli falvak eladásáia törekedett. Ezeket, 42 000 Ft-ért már 1748 elején felajánlotta a jezsuita rendnek, de az 1749 októberében elállt a vételtől. - Az uradalom északi részbirtokait 1750 májusában Szentiványi Ferenc, Mihály és Farkas vették meg 40 000 Ft-ért.

86 - Ez azt jelentette, hogy a megmaradt Salgótarján, Karancsalja teljesen és (Mátra-) Szőlős salgói uradalmi része 30 000 Ft-ért került Jankovich kezébe. Jankovich Miklóssal birtokvásárlása miatt a Szluha családnak az eladásba be nem vont tagjai bonyolult és hosszadalmas pereskedésbe kezdtek, ami azonban - több ezer forint lefizetése után - tényleges helyzeten nem változtatott.

87 - örökölte Jankovich a környező birtokosokkal folyó, vagy újabb határsértések következtében újrafiadzó vitákat és határpereket is. Tisztázásuk érdekében még Salgótarjánt érintő középkori okleveleket is kért és kapott kölcsön a kamarai levéltártól

88

. - Sokkal nagyobb jelentősége volt azonban annak, hogy gazdálkodását pontos számadások vezetésével, majorsági építkezésekkel és főleg a Salgótarjánban való állandó letelepedésével igyekezett biztosítani. - Salgótarján újjátelepülése óta ő volt az első, valóban jól gazdálkodó földesúr. 1763. május 7-én halt meg, 70 éves korában, Salgótarjánban és itt is temették el.

89 Jankovich Miklósnak három fia volt, László, Miklós és József. - László, a legidősebb, Nógrád megye szolgabírája: ő az, aki apjuk halála után beült a salgótarjáni emeletes kastélyba és továbbvitte a gazdaság irányítását. - Vele szemben testvérei, Miklós és Jó-