Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

a Somlyó utca magasságáig, amely többszintes beépítésre alkalmas tartalékterületként jött számításba. (A terv előrelátását igazolja, hogy e terület szanálása már 2 év óta megkezdődött s ma már alig néhány család él ott.) Ugyanezek az okok tették indokolttá a Karancs utca környékénak a sorvasztását is. De ide tartozik még az egész cigánynegyed, továbbá a Bartók Béla út, a Karancs utca, a vasútvonal és a Tarján patak által határolt keskeny telektömb és az üveggyári, valamint a tűzhelygyári kolónia avult, korszerűtlen lakóépületei is, melyek szorosan beékelődnek a fejlődő gyárüzemek területébe és megszüntetésük a távolabbi jövőben lehetőséget nyújt a két üzem bővítésére. Végül a sorvasztandó területek közé sorolandók még a baglyasi útnak a vasútvonal és a Rákóczi út közé eső szakasza mentén elhelyezkedő szórványos lakóterületek, ugyanis a környező helyiipari területek miatt ezek fenntartása nem lehetséges. Lakókörzetek. (szomszédsági egységek.) A korszerű szocialista városépítés a települések területét, illetve a lakóterületeket olyan körzetekre (szomszédsági egységekre) osztja, amelyeket főforgalmi utak lehetőleg nem szelnek ketté, lélekszámuk 5-8000 fő között mozog és minden egység rendelkezik a megfelelő befogadóképességű bölcsődével, óvodával és általános iskolával. Salgótarján tervezésénél is ezt a módszert követte az 1960. július 29-én jóváhagyott rendezési terv, azzal a különbséggel, hogy a közismerten rossz adottságú völgyi településben az említett elveket nem lehetett maradéktalan következetességgel érvényre juttatni. A terv az egyes szomszédsági egységek alapintézmény-szükségletét a távlati lélekszám alapulvételével, a városrendezési és helyi tapasztalati normák szerint határozta meg. Az általános iskolai tanteremszükséglet számításánál az összlakosság 14%-át vette általános iskolai korúnak, és tantermenként 40 fővel számolt, egyműszakos oktatást feltételezve. Az akkor érvényben lévő városrendezési normák szerint az összlakosság 1,72,3%-ára kellett óvodai férőhelyet biztosítani, a helyi viszonyok figyelembevételével az általános terv 2,0-2,5%-ot számol. A bölcsődei férőhelyek számításánál pedig a városrendezési normáknak megfelelően 1,5-2,0 %-ot vett figyelembe a terv. Az 1960. évben jóváhagyott terv az 1955. évi tervjavaslattal szemben a város területét nyolc szomszédsági egységre osztja. A kialakított szomszédsági egységek a következők: 1. számú. Magában foglalja a Művésztelepet, a Ferenc-telepet, valamint az acélgyári lakótelepet a Vöröshadsereg útig. Távlati lélekszáma 6000 fŐ. E szomszédság egységhez tartozik az Ilona-telep, a Pécskő puszta, a Ponyi puszta, a Zagyvái rakodó és a Jónáschtelep is összesen 1200 fővel. 2. számú. Ebbe tartozik a Béke-telep, az öreg József-telep és Gizella völgy lakóterületei és déli irányban a Mártírok útjáig terjedő rész. Távlati lélekszáma 2700 fő. A terv már ebben a szomszédsági egységben biztosít helyet az új 570 ágyas kórház építésére, az egykori laktanya helyén. A kórház szomszédságában tervezi az Üj Közegészségügyi és Járványügyi Állomást. Üj üzletházat javasol az új és a régi 21-es út elágazási pontjánál. Az 1960. évi rendezési terv a 2. számú szomszédsági egység megítélésében - amint a ké-