Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

lyes műsorpolitikájával - a város mozihálózata, amely részben a Moziüzemi Vállalathoz, részben pedig a szakszervezethez tartozott. A szovjet filmek forgalmazásának aránya országos viszonylatban hét százalék, a népi demokratikus filmeké tizenhét százalék volt. Nógrád megyében e két viszonyszám 21, illetve húsz volt.

33 1957-ben Salgótarján az egy lakosra jutó évi mozilátogatások számát (23,2) tekintve második volt az országban.

34 Viszonylag nehezen indult meg megyeszerte - és a városban is - az ismeretterjesztés. Lényegében csak - a TTIT Országos Közgyűlése után, amely életre hívta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot - az 1958/59-es évadban vett e tevékenység igazán nagy lendületet. 1959-ben az üzemi ismeretterjesztés új formájával - a munkásakadémiával - gazdagodott, amely - tematikus, összefüggő előadássorozatokkal - az előző formáknál hatékonyabban kívánta bővíteni a munkások világnézeti, természettudományos és szakmai ismereteit. A munkásakadémiák szervezésében már e kezdeti időszaktól kezdve kitüntette magát a Salgótarjáni Acélárugyár illetve az Acélárugyári Művelődési Ház. Évente mintegy 20-25 munkásakadémiát indítottak be, mintegy 1000-1200 beiratkozott hallgató részvételével. E számadatok egyben azt is jelentik, hogy a megyében szervezett akadémiák negyedrésze ebben az üzemben működött.

35 Az ismeretterjesztés még intenzívebbé 1961 után vált, amikor is létrejött - a helyi igényeket ismerő - járási-városi elnökség. Az 1960-ban megjelent kormányrendelet - amely új alapokon szabályozta a művelődési otthonok munkáját - lényeges előrelépést jelentett Salgótarján művelődési intézményeinek irányításában, hiszen a rendelkezés - a szakszervezetek szerepét nem csökkentve - a helyi tanácsokat is felelőssé tette a szakszervezeti művelődési otthonokban folyó kulturális munkáért. A mai formájában 1961-ben szerveződött városi művelődésügyi osztály így válhatott az iskolán kívüli népművelés „teljes jogú gazdájává" is. Nem kis fejlődés igazolható tehát a város közművelődési viszonyaiban - különösen relatíve-a kulturális forradalom jegyében lezajlott egy-másfél évtizedben, de a művelődés tárgyi és személyi feltételeit, a lakosság alapműveltségét, a művészeti és tudományos élet eredményeit tekintve abszolút értelemben még mindig „hátrányos helyzetben" volt sok vidéki várossal szemben. Az 1960-as népszámlálás adatai szerint az általános iskola nyolc osztályát a 15 éves és idősebb népesség 38,4 százaléka, a középiskolát 10,8 százaléka végezte el, s ezek az arányszámok lényegesen alacsonyabbak voltak a vidéki városok együttes átlagánál.

36 S - mint 1964-ben, az időközben napilappá lett Nógrád hasábjain, „A megye székhelyéhez méltó szellemi életet" címszó alatt folytatott eszmecsere vitaindító cikkében is olvashattuk - valójában ez az - igények és a szükségletek közötti ellentmondás a városfejlődés íratlan törvényei által fogalmazódott meg - egyértelmű választ váró - kérdéssé: vajon Salgótarján szellemi arculata, kulturális életének ereje, hatékonysága lépést tart-e az anyagi fejlődéssel, az ebből táplálkozó szellemi szükségletekkel?

37 Mind erőteljesebben volt ugyanis érezhető, hogy a megye szellemi fejlődéséhez szükség van olyan példamutató, a szocialista kultúra erősödését vezető központra, amelynek hatása, vonzóereje emeli, lendíti az egész megyét. A hatvanas évek második felében a városnak a közművelődés terén elért eredményei is