Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

E törekvés azonban az eredeti elképzelés szerint soha nem valósult meg. Jelentős - sokszor hiábavaló - energiát fordított a tanács az üzemi művelődési otthonok munkájának összehangolására. Az iskolán kívüli népművelés legnagyobb eredménye ebben az időszakban Salgótarjánban is az volt, hogy bebizonyosodott: a művelődés megszűnt a kiváltságosok monopóliuma lenni. A népművelés kiépítette széles körű - de nem összehangolt szervezetét, amely lehetővé tette a tömegek bevonását a művelődés folyamatába alkotóként és befogadóként egyaránt. A kulturális politika visszásságai, az elégtelen tárgyi és személyi feltételek azonban lassították az alapvetően helyes célkitűzések mgvalósítását. Az ellenforradalmi események természetszerűleg néhány hónapra megbénították a város kulturális életét, azonban a népművelés is hamar „talpra állt" s - noha a városi művelődési ház csak 1957. május elsején kezdte el ismét működését - a Nógrádi Népújság 1957. január 6-i számában már a „Petőfi" színjátszók közelgő bemutatójának előkészületeiről olvashatunk. Az újság 1957-es évfolyama egyébként is hű tükre - szinte a kiesést gyorsan pótolandó szándékkal - egymást követő kulturális eseményeknek, az érlelődő terveknek: „Népi demokratikus filmnapok Salgótarjánban";,, Irodalmi szakkört indít a Salgótarjáni Városi Kultúrház"; „A Pjatnyickij Népi Együttes Salgótarjánban"; „Országos versenyre készül az acélgyári ének- és zenekar"; „Megtörténtek az első lépések a tervezett kultúrpalota építésére"; „Salgótarjánban felállítják az első televíziós készüléket" (a megyében elsőként a KERAVILL üzlet kirakatában); „Értékes díjakat hozott haza az Acélgyár a Kohászati Üzemek kultúrfesztiváljáról" (a színjátszásban első helyezést értek el); „Liszt- és Chopin- hangversenyt adott a Zeneiskola"; „November 24-én nyílik az V. megyei képzőművészeti kiállítás"; „József Attila emlékestet tartanak Salgótarjánban"; „Múzeumot kap Salgótarján". A lap december 24-i számában megjelent cikk azonban erőteljesen bírálja a népművelés városi gyakorlatában meglévő hibákat is: „... Bár eszmei síkon bizonyos tisztulási folyamat megindult (a jövőben a városi kultúrház lesz hivatva az eszmeiség továbbvitelére) mégis súlyt kell helyeznünk a kultúrotthonok műsorainak helyes összehangolására. A kultúrotthonok nemcsak szórakozóhelyek, hanem elsősorban művelődési házak. Nem öncélúak, hanem hivatottak széles körben terjeszteni a szocialista kultúrát. A másik rákfenéje városunk kultúréletének a rosszul értelmezett versengés. Ezért kell megszüntetni a feszültségeket a kultúrotthonok között. Meg kell szüntetni a programtorlódást. Egységes terv szükséges. Meg kell szüntetni a színjátszás egyoldalúságát. Több ismeretterjesztő előadásra van szükség, többet kell törődni a KISZ-szel. Harcolni kell az operettláz ellen..."

29 A problémák megoldásához, a feladatok meghatározásához közvetve a művelődéspolitikai irányelvek, közvetlenül - az irányelvek alapján született - megyei és városi, párt- és tanácsi határozatok nyújtottak segítséget. A megyei pártbizottság határozata alapján készítette el a megyei művelődésügyi osztály 1959. augusztusában „Az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek végrehajtása Nógrád megyében" című jelentést, amely jól tükrözi a városi helyzetet is.