Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

rendszerét fokozatosan a gyakorlati élet által támasztott igényekhez kellett igazítani. így került sor az iskolákban a gyakorlati oktatás tömegméretű bevezetésére. 1961 és 1965 között Salgótarjánban hét gyakorlati oktatást is nyújtó általános iskola működött tizenkét műhelyteremmel. A gyakorlati oktatásban a tanulók mintegy ötven százaléka vett részt. A gyakorlati foglalkozások széles körű bevezetése elősegítette a pályaválasztást, segített a fizikai munka megszerettetésében, szoros együttműködésre adott alkalmat az iskolák és a város nagyüzemei között.

11 Az iskolareform megjelenését követő években fokozódott az igény a középiskolák iránt. A Malinovszkij úti Általános Iskolában (volt Sztahanov úti) 1964/65-ös tanévben közös igazgatású gimnáziumi osztályok kezdték meg működésüket. Az itt tanulók azonban az érettségi vizsgát már az 1966-ban felépült új, korszerű Bolyai János Gimnáziumban tették le, amely nevének megfelelően természettudományos profilt kapott. A Madách Gimnáziumban - a hagyományos osztályok és az orosz tagozat mellett - 1963-ban megnyitotta kapuit - a reform szülte iskolatípus - a szakközépiskola, eleinte villanyszerelő, géplakatos, később csecsemő- és gyermekgondozó, általános egészségügyi valamint építőipari osztályokkal. 1964-ben - a hagyományosan gazdag keretek mellett - a szakmunkásképző intézetben is megkezdődött a szakközépiskolai oktatás, majd a további korszerűsítés szellemében az úgynevezett emeltszintű képzés. (Az 1970/71-es tanévben a tanulóknak majdnem fele - 801 fő - vett részt ilyen képzésben.) Az oktatás termeléssel való kapcsolatának további elmélyítését szolgálta a gépipari technikum új, jól felszerelt modern tanműhelye. Jelentősen fejlődtek a korszerű oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételei, jó az iskolák, szertárak, könyvtárak felszereltsége. (Az általános iskolákban 43 rádió, 47 televízió, 36 magnetofon, 10603 könyvtári könyv van.) Az 1969/70-es tanév elején az egy tanerőre jutó általános iskolai tanulók száma 18,5 volt. (Ugyanennyi a hasonló nagyságrendű Zalaegerszegen, míg Ózdon 23,2.) A váltott rendszerben használt tantermek aránya Salgótarjánban 17,1 százalék (Zalaegerszegen 21,3 százalék, Ózdon pedig 82,4 százalék) volt. Az 1970/71-es tanévben a város 13 általános iskolájába 3804 tanuló járt. A tanulócsoportok száma 128, a napközis csoportoké 38. Az általános iskolákban 218 nevelő tanított. A megye középiskolás diákjainak csaknem a fele - mintegy 2000 tanuló a város négy középiskolájában tanul. Egy tanerőre jutó tanulók száma 17,7 (Zalaegerszegen 18,4; Ózdon 19), az osztálytermek száma 52 (Zalaegerszegen 73; Ózdon 31).

12 Nem fejlődött megfelelő ütemben a kollégiumi hálózat, némelyik általános és középiskola még ma is korszerűtlen, rossz körülmények között működik. A belvárosi iskolákban viszont a túlzsúfoltság okoz gondot. A reform feladatainak megvalósításán túlmenően a város intézményeire az a feladat is hárul, hogy a megye szakmai, módszertani központjaivá váljanak, a közoktatáspolitikai, pedagógiai célkitűzéseket magas szinten oldják meg. Ennek érdekében történt a tagozatos osztályok megerősítése, a központi előkészítő műhely valamint a pályaválasztási tanácsadó létrehozása, a pedagógiai kísérletek megszervezése. E kísérletek centrumává az 1967-ben átadott korszerű kabinetekkel, úszómedencével ellátott Jurij Gagarin Általá-