Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

názium és az úgynevezett Közgazdasági Gimnázium - működött. Az államosítás ezekben az iskolákban nem hozhatott tulajdonjogi változást, mert nem voltak egyházi kezelésben.

8 A felszabadulás után jelentősen változott a középiskolák tanulóinak szociális összetétele. Az 1950/51-es tanévben a gimnáziumba felvételt nyert 149 tanuló közül 120 munkás, 16 parasztszármazású volt. Még jobb volt az arány a műszaki képzés iránti igény kielégítésére 1950-ben indított ipari gimnáziumban, ahol az első tanévre felvett 139 tanulóból 117 volt munkásszármazású. Ez az új gépészeti tagozatú középiskola rendkívül nehéz körülmények között, az általános gimnáziummal közös igazgatásban három tanulócsoporttal kezdte meg működését, s a feltételek az új kollégium, illetve az új iskolaépület felépüléséig lényegében nem is változhattak meg. A gimnázium - amely 1951-ben vette fel Madách Imre nevét - 1950-ben 18 nevelővel és 480 tanulóval működött. Noha az öt év során a tanulók létszámában nem történt lényeges változás, a tanulócsoportok száma 10-ről 19-re emelkedett. 1951-től reál és humán tagozat, 1953-tól pedig már orosz tagozat is volt az iskolában. Sok új, fiatal nevelő került ebben az időszakban a gimnáziumba. A tantestület 1955 évi létszáma negyven volt. Noha az épület adottságai a korszerű oktatás követelményeinek egyáltalán nem feleltek meg, a nevelők jó munkáját dicséri, hogy sok kiemelkedő tanulója volt mégis az iskolának. Salgótarján és a megye értelmiségének magva végezte ezekben az években tanulmányait e gimnáziumban.

9 Egyre jelentősebb szerepet töltött be az általános iskolát végzettek továbbtanulásában az 1951-től már gépipari technikum néven szereplő középiskola, amely 1953-ban elnyerte a Kohó- és Gépipari Minisztérium vándorzászlaját.

10 Az iskola 1954. január 21-én költözött új épületébe, s 1955. november 19-én ünnepélyes keretek között felvette az 1919-es proletárdiktatúra legendás hadvezérének, Stromfeld Aurélnak a nevét. Az iskola tanulócsoportjainak száma 1955-re tizenkettőre, tanulóinak száma 347-re, nevelőinek száma pedig huszonkettőre nőtt. A közben megépült új fiúkollégium, a személyi és tárgyi feltételek fokozott javulása az oktató-nevelő tevékenység eredményességét, színvonalát is tovább emelte. A közgazdasági gimnázium 1950-ben közgazdasági középiskolává, 1953-ban pedig - kimondottan az ipari vállalatok ügyvitelével foglalkozó - közgazdasági technikummá szerveződött. A tanulók többsége bejáró, illetve az 1950-ben önálló intézménynek minősített leánykollégium lakója volt. Az 1957/58-as tanévtől - noha a tárgyi feltételek csak kismértékben javultak - az ideológiai és cselekvési egység hatására növekedett a város középiskoláiban az oktatás, nevelés színvonala, hatékonysága, amit az egyetemre felvettek számának fokozatos gyarapodása is igazol. A hatvanas évekkel új fejezet kezdődött a város közoktatásügyének fejlődésében, amelyet az egyik oldalról - az 1961-ben jóváhagyott - iskolareform, másik oldalról - sajátos módon - a város kulturális centrummá fejlesztésének követelményei határoztak meg. Az iskolareform célkitűzéseinek megfelelően az általános és középiskolák képzési