Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

portban 1164 gyermek nevelését 63 képesített óvónő végezte. Az ezer óvodáskorúra jutó férőhelyek számának alakulása terén a városi viszonyszám kedvezőbb mind a megyeinél, mind az országosnál .(A városban 526, a megyében 499, országosan 485.) Megkezdődött az új óvodai program előkészítése. Az államosítás utáni első tanévet a városban nagyszabású ünnepéllyel nyitották meg.

5 Kilenc, zömében korszerűtlen általános iskolában indult meg a tanítás. Mindössze a polgári iskolából átalakított Rákóczi úti, úgynevezett központi iskola, és a harmincas években nagyon korszerűnek számító, volt acélgyári iskola felelt meg a követelményeknek, csak ezekben voltak osztott felső tagozati osztályok. Az új tanterv és rendtartás - amelyekben a szocialista oktató-nevelő munka követelményei fogalmazódtak meg - megvalósításának kezdeti időszakában sok gondot okozott a város iskoláinak túlzsúfoltsága (új iskola csak 1959-ben épült), a nevelők túlterheltsége (átlagosan heti 30-32 órát tanítottak), a gyakori igazolatlan mulasztás, és a vele járó lemorzsolódás. 1951-ben az általános iskolai tanulók 35 százaléka, 1952-ben már csak 12,5 százaléka járt hittanra. (A vallásoktatás véglegesen 1962-ben szűnt meg - jelentkező híján - a városban.) A megyében elsőként az 1950/5l-es tanévben a Rákóczi úti iskolában indult meg az orosz tagozat működése. A városban az első napközis csoportokat - öszszesen hatot - 1953-ban hozták létre a Sztahanov úti, a Rákóczi úti, illetve a Csizmadia Sándor úti iskolákban. 1955-ben - az átalakított és csak alsó tagozatos iskolaként működő Salgó útival együtt - tíz általános iskola volt a városban. Ebből nyolcosztályos teljesen osztott mindössze négy (Rákóczi úti, Sztahanov úti, Bartók Béla úti, Baglyasaljai). A tanulók összlétszáma 2915, a tanulócsoportok száma 94, a tantermek száma 64 volt. Az oktató-nevelő munkát ekkor már 138 nevelő látta el. A feladatok között első helyen a tanulmányi színvonal emelése, az egységes fegyelmezési eljárások megteremtése, az iskolai és családi nevelés összhangjának biztosítása állt. Az iskolai munka továbbfejlődését - mint országszerte - a korszak általános politikája gátolta. A szocialista konszolidációs folyamat meggyorsításában jelentős szerepe volt az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek. Az irányelvek alapján készült megyei párt végrehajtó bizottsági határozat általános iskolára vonatkozó pontjai hosszabb időre megszabták a tennivalókat.

6 Szólt a határozat az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételeinek javításáról, a politechnikai oktatás kiszélesítéséről. Ebben az időszakban került átadásra a Május 1 úti tizenkét tantermes általános iskola, a megye első ének-zenei tagozatú iskolája. Az 1958/59-es tanévben a Sztahanov úti iskolában társadalmi hozzájárulással beindították a gyakorlati oktatást. Az 1958/59-es tanévben a felső tagozatos tanulók 95, az 1959/60-as tanévben már 96,6 százaléka vett részt szakrendszerű oktatásban.

7 1948 után országszerte kibővült és átalakult a középfokú oktatási rendszer: az MDP 1949 februári határozata intézkedett az iskolák szociális összetételének megjavításáról, 1950-ben pedig sor került a középfokú szakoktatás reformjára. Salgótarjánban 1950-ig két középiskola - az 1949-től Révay József nevét viselő Gim-