Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

zött. A megyei s városi pártvezetés erőinek jelentős részét lekötötte a túlzott méretűre növekedett pártépítés. 1955. július 9-én a Szabad Nógrád szerint „Már az MDP II. kongresszusa megállapította, hogy pártunk fejlődése lassú, hogy a párttagság összetétele nem alakul megfelelően. Áprilisban Központi Vezetőségi határozat született a párttagság számának növeléséről, és a létszám gyarapítás módszeréről. A határozat szellemében az Acélárugyár, a Salgótarjáni Üveg gyár, a Tűzhelygyár megvizsgálta párttagságát és a pártépítéssel való foglalkozás kérdéseit s a taglétszám további emelését tűzte ki célul."

87 1955. augusztusában tartott megyei DISZ aktíván számszerint meghatározást nyert, hogy a rendkívül kevésnek tartott 280-300 fős átlagos havi tagfelvételen túl, a közeljövőben 600 új DISZ tagot kell felvenni.

88 A mesterségesen felfuttatott létszám a párt akciókészségének további csökkenésével járt. Egyrészt karrieristák, másrészt politikai szempontból éretlen elemek is teret nyertek a kommunista mozgalomban. Az országos méretekben elbizonytalanodó politikai légkör hatására Salgótarjánban egyes politikailag éretlen értelmiségi körökben indult meg az ellenforradalmi szervezkedés. Eleinte a demokrácia helytelen - osztályok feletti demokráciának való - értelmezésében, nacionalista nézetek térhódításában jelentkeztek az ellenforradalmi tevékenységre inspiráló gondolatok. Az 1956-os ellenforradalom egyik helyi vezetője elégedetlenül nyilatkozott az előkészítő munka eredményeiről, s a következőket hangsúlyozta: „megyénknek nincs nyugati országgal határa és a forradalom szele későn és fáradtan érkezik"

89 Október 24-én az ellenforradalom budapesti kirobbanásának másnapján, még a salgótarjáni munkások egy része a helyzet zavaros és megtévesztő volta ellenére egyértelműen felsorakozott a munkáshatalom mellett. Október 24-25-én Baglyasalja, Salgó és Margit-táró bányászai gyalog, Nagybátony, Kisterenye, Mátranovák bányászai munkásjáratok buszaival vonultak Salgótarjánba a megyei pártbizottság épülete elé s tájékoztatást kértek a helyzetről. A tájékoztató után követelték felfegyverzésüket az ellenforradalom ellen.

90 Ezekben a napokban még sikerült Budapestről, Miskolcról lázító szándékkal érkező ellenforradalmárok fegyveres feltartóztatása, és még megbízható munkásőrség vigyázott az üzemek nyugalmára. A budapesti események hatását azonban nem sikerült feltartóztatni, Salgótarjánban is egyre inkább jobbra tolódott a politikai helyzet. A fegyvert követelő munkások a központi és helyi pártvezetés bizonytalan válaszaira ugyancsak elbizonytalanodtak, s egyre élesebb fogalmazással léptek az események színpadára a zavaros nézeteket valló értelmiségi és a Horthy-rendszerben is politikai szerepet játszó ellenforradalmárok. Az október 25-én megalakuló Nógrád megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanácsban még kommunisták és munkások is voltak, az október 30-án létrejövő Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság viszont már egyértelműen az ellenforradalom szerve volt. Az ún. Nemzeti Bizottság tagjai illetve vezetői felszólalásaikban becsmérelték a pártot, a Szovjetuniót és a szomszédos népi demokráciákat. Egy 60 tagú Megyei Nemzeti Bizottságot választottak Salgótarján székhellyel.

91