Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

lásának halaszthatatlan követelménye. A Salgótarjáni Acélárugyár nagyüzemi pártbizottságának titkára a Nógrádi Népújságnak 1958 januárjában adott interjújában már azt hangsúlyozta, hogy megrendelési gondjai vannak az üzemnek, egyre csökken a hagyományos mezőgazdasági eszközök iránti kereslet.

28 Az 1957 utáni politikai, gazdaságpolitikai változások következtében, s a szocialista iparosítás során végrehajtott nagy ipari beruházások fokozatos üzembe helyezése révén megváltoztak a népgazdaság és a fogyasztók igényei. Ezzel a változással az Acélárugyáron kívül a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége sem tudott a hatvanas évek elejére lépést tartani, s egyre nagyobb problémákkal küzdött az 1960-ban Salgótarjánhoz csatolt Zagyvapálfalva egyik nagyüzeme, a Bányagépgyár. A termelés alapvető műszaki fejlődésének, a gyártmánystruktúra modernizálásának első lépcsőjét Salgótarján hagyományos nagyüzemeiben a második hároméves terv és a második ötéves terv során meginduló rekonstrukciós munkálatok jelentették. A Salgótarjáni Acélárugyár eddig legnagyobb jelentőségű beruházása a hideghengermű fejlesztése 1958-ban, a második hároméves terv első évében kezdődöttel. A több, mint 270 millió forintos beruházás 1965-ig lehetővé tette a hidegen hengerelt szalagacél termelésének a megháromszorozódását. 1960-ban átadták az új irodaházat, ebben az időszakban lépett be a 3000 m

2-es víztároló és a huzalmű alállomás. A vállalat csak a II. ötéves terv időszakában 40 ezer forintot fordított az energiaellátás fejlesztésére.

29 A Salgótarjáni öblösüveggyár a II. ötéves terv során indította meg nagy rekonstrukcióját, amelynek kapcsán a gyár a zöld öblösüveg termelését teljes egészében beszüntette és ezzel egyidőben egész kapacitással a fehérüveg és a díszműüveg termelésére tért át.

30 A Zagyvapálfalvai Síküveggyárban 1957 és 1960 között, több, mint 150 millió forintos költséggel üzembe helyezett „Zagyva II" belépése után a húzott síküveg termelése több, mint másfélszeresére emelkedett.

31 A nagy rekonstrukciós munkálatok megindulásának következtében 1966-ig Salgótarján nagyüzemeiben a termelési érték öt év alatt 59,3%-kal, a termelékenység 40%-kal nőtt. Az 1966. évi városi pártértekezlet a következőkben foglalta össze az eredményeket: „Üzemeink termelési tervüket a II. ötéves terv időszaka alatt szinte egyenletes ütemben évről-évre túlteljesítették. 1962-ben teljes termelési értékük 1778 867,1965-ben 2 832 701 Ft. Vállalataink a ZIM és az Erőmű kivételével több, mint 50%-kai növelték termelésüket 1960-hoz viszonyítva. Ezen belül a legnagyobb fejlődést az öblösüveggyár és a Bányagépgyár érte el a mintegy 80%-os termelésnövekedéssel.

32 A termelés növekedésének, a termékek modernizálásának, az üzemek fejlődésének bizonyítéka, hogy nagymértékben emelkedett a salgótarjáni nagyüzemekből exportált áruk mennyisége és választéka. Külön figyelmet érdemel, hogy a termelés és ezen belül az export növekedésében jelentős szerepe volt az új termékek számának. Az 1960-as évek elején a város üzemei mintegy 420 féle új gyártmányt kísérleteztek ki és vezettek be. Az Acélárugyár 11 féle új gyártmányában szerepelt: a dinamószalag, a CO

a hegesztőhuzal, a csapszeg, csőgyári öntecs és golyóscsapágy. A ZIM Salgótarjáni Gyáregysége felkészült a gáztűzhely szériagyár-