Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

tására. A hagyományos termékek fenntartása mellett kikísérletezték a T-3-as és az M-12-es gáztűzhelyeket. Gáztűzhelyből 1964 és 1965-ben 53 000 darabot gyártottak. A Síküveggyár megkezdte az edzettüveg és a petricsésze gyártását. Az ötvözetgyár 12 féle új gyártmányt kísérletezett ki. 33 A gyártmánystruktúra modernizálásának folyamatát erősítették az ország gazdasági életének megérlelődő változásai. Éppen a mennyiségi fejlődés következményeként a ma­gyar népgazdaságon belül a hatvanas évek derekán olyan problémák kezdtek erőtelje­sebben jelentkezni, amelyek azt jelezték, hogy a gazdaság már kinőtte a kötött és túlcent­ralizált tervmechanizmus kereteit. A gazdasági előrelépés az iparon belül gyorsabb szer­kezeti változást igényelt. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott könnyűipar és a szolgál­tató ipar. A szerkezeti változás szükségessége a nehéziparon belül is jelentkezett. A fejlő­dés menetében a nehézipar egyes területeiről nyilvánvalóvá vált, hogy további előrehaladás csak alapos modernizálással és szerkezeti változással érhető el. Népgazdasági szinten a modernizálás igénye elsősorban az energiahordozók területén jelentkezett. A Nógrád megyei szénbányákat a vékony, zavart, vetős, vizes telepek jellemzik, aminek következ­tében az országos átlagnál is magasabb a szén kitermelési költsége. Ugyanakkor a drágán felszínre hozott nógrádi szén alacsony fűtőértékű és magas a hamutartalma. Tehát a gaz­daságos magyar energiastruktúra kialakításának igénye, azonnal és közvetlenül kihatott a nógrádi szénbányászat a, s közvetve Salgótarján gazdasági-társadalmi életére. Az MSZMP megyei pártértekezlete 1966-ban megállapította: „A népgazdaságnak a rosszabb minőségű szénből kevesebbre van szüksége. Szénmedencénkben a költségszint az orszá­gosnál magasabb, emiatt a tervidőszakban (A II. ötéves terv) másfél milliárd forint dotációt kaptunk." 34 Előre elkészített ütemezés, megfontolt elképzelések szerint 1966­tól megindult a nógrádi szénbányászat visszafejlesztése, amelyet a távlatokban is való­színűleg üzemelő aknákban a gazdaságos termelés feltételeinek megteremtése kísért. 1968-ra 2,3 millió tonnára esett vissza a termelés, s 4000 fővel csökkent a nógrádi szén­bányászatban foglalkoztatottak száma. Megkezdődött a meglévő berendezések tervszerű átcsoportosítása, a melléküzemek kiépítése, a feleslegessé váló szellemi erő más területen való lekötése. 35 Salgótarján gazdasági-társadalmi életére nagy hatást gyakorolt a szénbányászat vissza­fejlesztése. A salgótarjáni szénnél gazdaságosabb energiahordozók felhasználása iránti igények viszonylag gyors választásra kényszerítették Salgótarján város tanácsi veze tését is és a nagyüzemeket is. 1968-ban az ózd-salgótarjáni földgázvezeték megépítésével meg­indult a lakóépületek egy részének földgáztüzelésre való átállítása, és - a város gazdasági történetében új fejezetet nyitva - megindult a nagyüzemek energiabázisában a szénről a földgázra való áttérés. A földgáztüzelés jelentős mértékben hozzájárul a nagyüzemek termelésének további modernizálásához, a gazdasági hatékonyság növeléséhez, a műsza­ki-technikai szint emelkedéséhez. A szénbányászat visszafejlesztésével közvetlenül felszabaduló és a későbbiek során újratermelődő munkaerő lekötése rendkívül nagy feladatként jelentkezett. A nógrádi

Next

/
Thumbnails
Contents