Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

Salgótarján a szocialista várossá fejlődés útján A GAZDASÁGI ÉLET FŐBB KÉRDÉSEI Salgótarján léte összefonódott a magyar nehézipar kapitalizmuson belüli fejlődésével. Természetesnek tűnik, hogy a népi demokratikus forradalom győzelme után szocialista talajon meginduló magyar iparosítás - amelynek kulcskérdése volt a nehézipar fejlesztése - egyenesvonalú előrehaladást jelent a hagyományos iparral és a szocializmusért évtizedekig önfeláldozóan küzdő munkásosztállyal rendelkező városnak. Kevés olyan magyar település volt 1949-ben, ahol a gazdasági-társadalmi szerkezet ennyire egyértelműen nehézipari jellegű és munkásközpontú lett volna. Az összlakosság 66,3%-át a bányászat és a nehézipar foglalkoztatta, s az 1949. évi 9180 fő összes keresőből 6739 fő volt munkás.

1 A proletárdiktatúra létrejöttével, az üzemek államosításával szocialista nagyüzemi alapról indulva megnyílt az út Salgótarján modern várossá fejlődéséhez, a megyeszékhellyé vált munkásváros szocialista átalakulásához. Ekkor, a továbbfejlődés politikai lehetőségének megteremtésével mutatkozott meg, hogy nemcsak a város szocialista átalakulásának, hanem tulajdonképpen egy új város létrehozásának feladata áll a hatalomra került munkásosztály előtt. A munkásváros Salgótarjánt a kapitalizmus nem látta el megfelelő köz-, kulturális és egészségügyi intézményekkel, az urbanizáció foka, a szolgáltatások szintje alacsony volt. A város külső képe, közútjai, lakásai, kereskedelmi hálózata nem továbbfejlődést, hanem először is alapvető átalakítást igényeltek, hogy harmonikus és egyenes vonalban fejlődő településről beszélhessünk. A legfőbb alap, a gazdasági szerkezet bizonyos fokú módosításra szorult, hiszen a nógrádi medence széntartaléka kifogyóban volt, s a nagyüzemek termelési technikája és gyártmány struktúrája nagyrészt elavulttá vált. Az elmúlt húsz év a merész és önfeláldozó erőfeszítések kora, amikor a város munkássága egyszerre küzdött meg Salgótarján kapitalizmusban született szerkezeti torzulásainak módosításáért, és a fejlődés következtében természetesen emelkedő igények kielégítéséért. A háború okozta sebek gyógyítását szolgáló, a szocialista termelést megalapozó hároméves terv időszakában nyilvánvalóan nem mutatkoztak még meg a város gazdasági szerkezetének történelmi torzulásai. A szocialista iparosítás lendületes üteméhez szükség volt a bányászok megfeszített munkájára, a kohászat és az üvegipar hagyományos gyártmányaira. Ahhoz, hogy a nehézipar 1949-50-ben országosan fokozott mértékben meginduló fejlesztése keretében újabb bázisok, nehézipari központok jöjjenek létre, nélkülöz-