Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

hetetlen volt a klasszikus nagyüzemek biztonságos termelése. A biztonságot és ennek talaján az egyre fokozódó termelésnövekedést a szocialista gazdálkodásra való áttérés néhány évig lehetővé tette. A gyárak államosításával lehetővé vált, hogy a kapitalizmustól örökölt ipar munkájának összehangolása és a tulajdonossá vált munkásosztály tevékenysége révén megvalósuljon az első hároméves terv. A két és fél év alatt teljesített terv során az ország iparának - s ezen belül Salgótarján üzemeinek - termelése elérte, egyes termékekben túl is szárnyalta az 1938-as szintet. A Salgótarjáni Acélárugyár Vállalat 1949-es készárutermelése 29,7%-kal haladta meg a háború előttit.

2 A Salgótarjáni öblösüveggyár a hároméves tervet 103,2%-ra teljesítette.

3 A hároméves terv országos méretekben bebizonyította, hogy a magyar népgazdaság, a magyar ipar, a háború utáni rendkívül nehéz indulás ellenére szinte csodát művelt. Az eredmények jelzik, hogy a Kommunista Párt helyesen mérte fel a helyreállítás gazdasági feladatait, s a végrehajtásra mozgósítható erőket. Érvényesültek a gazdasági növekedés szocialista termelési viszonyból fakadó legfőbb előnyei. Az össznemzetgazdasági érdekek érvényesítése és a munkásosztály forradalmi lendületének a termelésben való hasznosítása a rendelkezésre álló erők legcéltudatosabb mozgatását biztosította. Társadalmi-gazdasági szempontból megteremtődtek a gyors gazdasági fejlődés lehetőségei. A népgazdaság nagymérvű fejlődése felfokozott energiaigényt támasztott. A szénre, még a viszonylag rossz minőségű szénre is szüksége volt a népgazdaságnak. S annak ellenére, hogy a nógrádi szénmedence művelése egyre gazdaságtalanabbá vált, a termelés fokozása érdekében Salgótarján környékén is az aknák rekonstrukcióját, esetenként pedig új aknák nyitását kellett végrehajtani. 1949-1956 között kezdődött Kányás, Ménkes, Katalin rekonstrukciója, valamint a rnizserfai, mátranováki, zagyvái bányák egy részének újbóli megnyitása. Ennek következtében 1949-től 1954-ig a napi széntermelés 5500 tonnáról 10 000 tonnára mövekedett a nógrádi szénbányákban.

4 A bányászat fejlesztése természetesen - annak ellenére, hogy a kitermelés súlypontja egyre délebbre húzódott - kihatott Salgótarján város gazdasági életére is. Az első években még a város közvetlen közelében lévő bányákban is termeltek, másrészt a szénmedence igazgatási központja Salgótarján. A műszaki fejlesztés központi irányítása szempontjából nagy jelentőségű volt a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1952. jaunár 1-én történt megalakulása. A szénbányászat nagymérvű fejlődése rányomta a bélyegét a megye - ezen belül Salgótarján - egész gazdasági, társadalmi, kulturális helyzetére. A város lakosságán belül nőtt a bányászatban foglalkoztatottak száma, a bányászok számára biztosított kedvezőbb bérezés kihatott a város kereskedelmi forgalmára, életszínvonalára, a bányászok szociális, kulturális helyzetének javítása kedvezően befolyásolta a Horthy-korszakban elhanyagolt salgótarjáni művelődés- és egészségügyet. Az első ötéves terv megindulásával a város nagyüzemei irányában is megnőtt a népgazdaság támasztotta igény. A felszabadulás előtti korszerűtlen üzemek termelésének fokozásában még 1947-ben is fontos forrás volt a régi munkásgárda munkába állítása, majd az államosítások után a szocialista tulajdon létrehozásából fakadó forradalmi ön-