Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

Molière Tartuffe-jét és az Ártatlan Don Jüan c. darabokat. „Fél évvel később újból bemutatták Molière remekét a DÍVSZ itt járt francia vezetőségi tagja előtt, akinek hihetetlen volt színjátszóink teljesítménye. Másnap munkahelyükön kereste fel őket, hogy meggyőződjön amatőr mivoltukról..." emlékszik vissza Vertich József. Az acélgyári műkedvelő mozgalom sokrétűségét méltatja a Munkás Szó 1946. február 16-Í száma is. „Ha nagy várakozással eltelve megyünk valamilyen műkedvelő előadásra és ha jó színpadi teljesítményt láttunk, ezt örömmel és azzal a kellemes elégtétellel vesszük tudomásul, hogy: „Hát igen, ide érdemes volt eljönni". „Fiatal és mégis nagy rátermettséggel és szellemi felkészültséggel bíró rendezők nevelik, tanítják a színjátszás fortélyait, kezdve az irodalom és művészettörténet alapelemein, a mozgásművészet, a ritmika, a tánc és az ének tanításán keresztül". 1947-ben 4, 1948-ban 5 mű bemutatására került sor. A város felszabadulásának 3. évfordulóján Shakespeare: Lear királya aratott nagy sikert Somoskőy Istvánnal a címszerepben. A centenárium emlékére és a tagok munkája elismerésére alapították a Petőfi- és a Munka-díjat. A színjátszó mozgalom mellett jelentős eredményeket tudott felmutatni a gyár zenekara, amely a felszabadulás előtt a gyári munkásoktól levont összegekből tartotta fenn magát. A fúvószenekar mellett megalakították az operetteket kísérő szalonzenekart, és az önálló hangversenyeket is adó szimfonikus zenekart. A zenekart vezető Krajcsi Lajos karnagy nagy szerepet töltött be a szintén nevezetes vegyes kórus szerepeltetésében és működtetésében. A fúvószenekar és a kórus igen gyakran szerepelt a város és az üzem közönsége előtt. Több esetben a fúvószenekar a falujárókat is elkísérte útjukra.

121 A. város közegészségügyi helyzete más területekhez hasonlóan 1945-ben ugyancsak igen rossz volt. Az egészségtelen életmód, rossz táplálkozás, nélkülözés miatt legyengült lakosság elég nagy százaléka szorult állandó kezelésre. A kezelést azonban meg kellett, hogy előzze a felvilágosító-preventív munka, hiszen sokan maguk sem tudtak betegségükről, vagy szégyellték azt. Ezért a városi polgármesteri hivatal rendszeres vizsgálatokat rendelt el. Még az 1947-es augusztus 23-i polgármesteri jelentés is arról számolt be, hogy hastífuszban 57-en, kiütéses tífuszban 12-en, trachomában 78-an betegedtek meg. A legszámottevőbb volt a tüdőbeteg (2417). A nagyarányú megbetegedéseknek a csökkentését csak az intézményes kezelés kiépítésével és a járóbeteg-rendelések rendszeresítésével érték el.

122 A háborús pusztítások az egészségügyi intézményeket - s köztük a város legszámottevőbb intézményét, a bányakórházat - sem kímélték. A visszavonuló német és magyar csapatok pusztításai, továbbá az elhurcolás során fontos felszerelések, értékes orvosi műszerek vesztek el és rongálódtak meg. A kár szinte 100%-osnak volt mondható. A front elvonulása után rövid ideig még a Vörös Hadsereg is igénybe vette a kórházat. Ezért a helyreállítás csak 1945 nyarán indulhatott meg intenzíven. De még ekkor is csak korlátozottan működhetett a kórház. Különösen a sebészeti, szülészeti, belgyógyászati és fertőző osztályok dolgoztak csökkentett létszámmal. Az első hónapokban az orvosok lét-