Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

megalakult MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) szervezeteiben, a később megalakult SZIM (Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom) keretében, továbbá a középiskolák önkormányzati szerveiben, önképzőköreiben, az 1949-ig fennálló cserkészegyesületekben, az MNDS Z-ben és a már fentebb említett üzemi kultúrotthonokban folyt. A kulturális tevékenység tartalmát a népi demokratikus átalakulás követelményei mellett a kulturális munka irányítójának szemlélete határozta meg. A tartalmi munkában még tovább élt a „harmadikutas koncepció", de főleg az üzemek keretében folyó munkáskulturálódás sok szocialista elemet tartalmazott.

120 Erre a tendenciára jellemző az acélgyár művelődési otthonának a tevékenysége. Az Acélárugyári Olvasóegylet - amely a felszabadulás előtt fenntartója volt a művelődési háznak - kereteiben ugyan szűk és a dolgozók széles tömegeit kizáró tevékenységet folytatott, de munkájával nemcsak Salgótarjánban, hanem a megyében is igen nagy hírnevet szerzett elsősorban a munkásszínjátszó csoport, a fúvószenekar és a dalárda által. 1944. december 25-e után az Egyletben is megváltozott az élet. Megszüntették a felszabadulás előtti megkülönböztetést, kitárult az intézmény kapuja minden dolgozó előtt. Jelentős változás következett be a könyvtári munkában is. A felszabadulás után hosszabb ideig nem volt lehetőség új könyvek beszerzésére, de a könyvtár olvasóinak száma csakhamar megnövekedett. Megszüntették azt a megkülönböztetést, hogy csak „Olvasó"beli tagok kölcsönözhettek könyvet. A színjátszó mozgalmat is új alapokra helyezték a városban működő Munkás Kultúrszövetség irányítása alatt. Az öntevékeny művészeti csoport fontos feladatának tartotta a régi haladó hagyományok ápolását éppúgy, mint a demokratikus szocialista művészet kialakítását. A magyar irodalom egyik legjelentősebb vezéralakjáról, Petőfi Sándorról nevezték el a színjátszó csoportot. Működésük tervszerűbbé tételére alapszabályt dolgoztak ki. Ebben határozták meg működésük legfontosabb célját: „Városunk és környéke munkásszínjátszásának, irodalmi életének és kultúrájának emelése, ápolása és terjesztése, ennek az életnek irányítása és kiszolgálása." Ez a színjátszó csoport témaválasztásánál is jelentkezett. A színjátszó csoport lelkes odaadó munkáját már 1945. december 25-én siker koronázta. A város felszabadulásának évfordulójára ősbemutatóként előadták Háy Gyula: „Isten, császár, paraszt" c. drámáját. Jelentős és emlékezetes marad ez a darab, mert a bemutató előtt Kádár János elvtárs tartott ünnepi beszédet, ő nyitotta meg az ünnepséget és ezzel ő indította útnak a Petőfi színjátszó csoportot. 1946 májusában ismét új darabbal lépett a csoport a közönség elé. Gorkij: Éjjeli menedékhely c. drámája bemutatásáról így emlékezik meg a Szabadság 1946. május 16-i száma: „Előadásuknak soha nincs műkedvelő jellege, az első jelenetekben megütött alaphangból soha sem zökkennek ki, sohasem ripacskodnak, végig töretlen, mértéktartó és művészi szempontból is magas színvonalú." Még ugyanebben az évben bemutatták