Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

ákszervezetek vettek részt. Az ünnepség előkészítésének, megrendezésének felelőse a MADISZ volt. Az 1948. március 15-én megtartott ifjúsági nap igen emlékezetes napja a város történetének is.

111 A felszabadulás, miként a politikai, gazdasági és társadalmi életben, úgy a szociális és kulturális viszonyokban is változást hozott. A kultúra megszűnt az uralkodó osztály műveltségi monopóliuma lenni, a közegészségügy pedig az alkotó embert szolgálta. Salgótarján társadalmi szervei ezért rendkívül fontos feladatuknak tekintették a város kulturális, egészségügyi, szociális elmaradásának felszámolását. Első intézkedéseik között szerepelt az iskolai oktatás feltételeinek biztosítása, ?JZ elmaradott iskolahálózat fejlesztési koncepciójának kidolgozása. A polgármesteri hivatal már január hónapban intézkedett az MKP helyi szervezetének megbízásából, hogy az iskolák épületeiben, felszerelésében keletkezett károkat helyreállítsák. Erre annál is inkább szükség volt, mert a visszavonuló fasiszta egységek pusztításai, továbbá az erőszakos elhurcolás következtében az épületekben és felszerelésekben - ha az 1938-as év értékében számítjuk - 74 874 pengő kár keletkezett. A társadalmi szervek, ipari üzemek aktív segítségének, a szülők és tanulók összefogásának eredményeképpen az elemi iskolák már január utolsó napjaiban, a Kereskedelmi Középiskola pedig február 12-én ismét kinyithatta kapuit a munkás-, paraszt-, alkalmazott, értelmiségi gyermekek előtt. A városi nemzeti bizottság, továbbá a MNDSZ városi szervezetének kezdeményezésére az arra rászoruló helybeli, de főleg a vidékről bejáró diákok részére a Nemzeti Szálló helyreállított helyiségében közkonyhát, „menzát" állítottak fel. A Nemzeti Segélyakció kezdeményezésére hozták létre az első napközi otthonokat is. Az iskolák helyreállításával együtt gondoskodni kellett a szükséges tanerőkről is. Az első hónapokban - amikor még számos nevelő katonai szolgálatot teljesített - segédtanerőkkel oldották meg a tanítást. A tanerőhiány működött közre abban is, hogy a „csonka" tanévben több, a városból egyetemre, főiskolára került tanárjelölt előbb kezdhette meg a „gyakorló tanítását". Ahogy a helyzet konszolidálódott, egyre több gondot okozott egyes jobboldali, fasiszta érzelmű, nyugatról visszatért nevelők ügyének rendezése. A Városi Igazoló Bizottság több nevelő ügyét - mivel azokat súlyosnak tartotta - áttette a népbírósághoz további intézkedés végett. Akadtak olyanok is, akiket ideiglenesen felfüggesztettek. A leigazolt pedagógusok többsége szívvel-lélekkel várta a demokratikus iskolapolitikából eredő további feladatokat. A nevelőtársadalomnak az új feladatok megértésében nagy segítséget nyújtott Blanár Sándor iskolaigazgatónak, a városi nemzeti bizottság elnökének 1945 márciusában „Tanuljatok és tanítsatok", c. cikke, mely részletesen ismertette a demokratikus rend nevelőkkel szembeni igényeit. A városi nemzeti bizottság az iskolákban folyó oktató-nevelő munka ellenőrzése, segítése érdekében megbízta Órsy Károly kereskedelmi iskolai igazgatót a város valamennyi iskolájának felügyeletével. Később, miután a megyei tanfelügyelőség is megkezdte működését, ebből konfliktus keletkezett a város polgármestere, Kilczer Béla és Iványi Jó-