Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)
zebben ment a gyár termelésének fokozása. Az előző igazgató erélytelensége, továbbá az ügy iránt érzett felelőtlensége, valamint a Rimamurány Rt. vezérigazgatóságának tehetetlensége következtében ugyanis a termelés még akkoriban is igen alacsony szintű volt, alig érte el a 100-150 vagont. Az igazgató kezdeményezésére és a törzsmunkások segítségével kezdtek hozzá az üzem teljesítménye növelését célzó, tűzben horganyzott acéldrót előállításához. Ez a termeivény egyébként - annak ellenére, hogy az üzemrészek nagyobb része már nem állított elő jóvátételi cikkeket - a gyár legfontosabb jóvátételi cikke volt. Vita alakult ki a fenti termeivény fontossága miatt az acéldrót termelésének fokozhatóságáról. Igen sok megkérdezett műszaki vezető azt állította, hogy már nincs további lehetőség az előállítandó cikk számszerű növelésére. Mekis József azonban nem nyugodott bele ebbe és az idős munkások segítségét kérte. A horganyzó üzemrészben dolgozó Csorba Ede bácsi ventillátort szerkesztett, amivel megnövelte a kemencék huzatát. Ennek az lett a következménye, hogy nőtt az égési fok és fokozódott a kemence termelékenysége. Ezt követően hajtómotorok átépítésével meggyorsították az alapanyag áthúzási sebességét, ami ugyancsak a termelés számottevő növekedését eredményezte. A termelés fokozása érdekében tett lépések eredményeket hoztak. Több alkalommal azonban a termelékenység növelését célzó intézkedések a munkások ellenállásába is ütköztek. Ilyen eset fordult elő 1947 tavaszán is, amikor a dróthúzóművet a gyári villamos centrálé 42 periódusú áramáról átkapcsolták a vízválasztói erőmű 50 periódusú áramára. Ennek az lett a következménye, hogy a gépek forgási sebessége is meggyorsult. A munkások, főleg az érintettek azt hitték, hogy ez az intézkedés az ő rovásukra megy. Tiltakozásul az üzemrész másnap reggel leállt. Csak akkor voltak hajlandók tovább dolgozni, amikor az igazgató megígérte, hogy a termelt cikkek normáját a gyorsítás ellenére is változatlanul hagyja. 76 A sodronyüzemben történt események után Mekis József igazgató kötetlen beszélgetés formájában ismertette a dolgozókkal a termelés, a munkafegyelem és életszínvonal összefüggéseit. A beszélgetés közben elővett egy termelési grafikont, amely azt mutatta ki, hogy a napi nyolc óra munkaidőből naponta mintegy kettő, kettő és fél óra esik ki a laza munkafegyelem miatt. A résztvevők megértették az igazgató beszédének lényegét, a gyűlés után javult a munkafegyelem 77 . A salgótarjáni öblösüveggyár - ahol az államosítás csak később következett be tevékenysége sem volt nehézségektől mentes ebben az időszakban. A problémákat fokozta, hogy a gyárhoz tartozó munkások szakszervezeti központja jobboldali vezetés alatt, a helyi szakszervezeti vezetőség pedig az MKP befolyása alatt állott. Krupa Károly, az akkori idők szakszervezeti mozgalmának aktivistája a következőképpen emlékszik vissza a problémákra: „A szakszervezetnek állandóan bérharcot kellett folytatnia a Gyáriparosok Országos Szövetségével, mert a legminimálisabbra akarták csökkenteni a béreket. Az volt a céljuk, hogy a dolgozók elégedetlenek legyenek és ők könnyebben megszerezhessék a régi hatalmukat. Még abban az időben nem volt mód pártunknak és
