Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

de sokszor még az üzemi bizottságok állásfoglalásait is. A gyárak budapesti központjai - főleg a májusi pártértekezlet után - intenzívebben avatkoztak bele a termelés növelését célzó intézkedések meghozatalába, ugyanakkor „megfeledkeztek" a munkafeltételek biztosításáról, a munkások élelmezéséről. Ez utóbbi tényező a munkások között igen nagyfokú elkeseredettséget váltott ki. Előfordultak tiltakozó gyűlések, sőt munkabeszüntetések is. Jellemző pl., hogy a gyári munkások október 17-én az élelmezési helyzet, főleg a burgonyaellátás terén mutatkozó vétkes mulasztás elleni tiltakozásul a város központjába, a Főtérre vonultak, és rögtönzött határozatukban követelték a szükséges intézkedések megtételét.

42 A tőkések nem tartották feladatuknak a város villamos árammal való folyamatos ellátását sem. Az áramszolgáltatás biztosítása körüli huzavonából a Munkás című lap cikkírója az alábbi következtetést vonta le: „A magyar dolgozók minden áldozatvállalással küzdenek az ország mihamaribb talpra állásán, de nemcsak azzal, hogy joggal elvárják, hanem a legerélyesebben meg is követelik minden vezető pozícióban levő embertől, hogy a reá bízott feladatokat maradéktalanul és haladéktalanul végezzék el, ellenkező esetben a munkásság maga fogja kezébe venni az ügyek intézését."

43 Amint az idézett cikkből is következtethetünk, a gazdasági élet irányításában bekövetkezett változások a tőkéseknek adtak nagyobb mozgási lehetőséget, és ezt a munkások számottevő része nem értette meg. Nem látták sokan, hogy szükség van a tőkének a termelésbe való invesztálására, hiszen a gyárak azonnali államosítására a feltételek nem teremtődtek meg. A tőkések nyilvánvaló okokból, nem jóindulatból, hanem önös érdekeik miatt foglalkoztak a termeléssel. Az is érthető, hogy a könnyebb ellenállás útján haladva nem a technikai fejlesztést szorgalmazták, hanem a hasznot a költségek csökkenésével próbálták elérni. Ez pedig a munkásság rovására ment. Ebben az időszakban is, de szinte a nagyüzemek államosításáig folyt ez az elkeseredett harc, amelyből nem egy esetben a tőkések kerültek ki győztesen.

44 A dolgozók politikai hangulatára ezek a tényezők nagy befolyást gyakoroltak és mindennaposak voltak beadványaik - amelyekben igen rossz megélhetési helyzetüket ecsetelték - az üzemi bizottságokhoz, az MKP helyi szervezeteihez, de a városi polgármesteri hivatalhoz is. A város vezetői több alkalommal keresték fel a kormányszerveket, hogy a súlyos élelmezési, közellátási problémát megoldják, vagy legalábbis csökkentsék, de az ország ismert közellátási gondjai miatt e kérdések gyökeres megoldására nem kerülhetett sor. Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök és Balogh István államtitkár salgótarjáni látogatásai, a város polgármesterének a népjóléti minisztériumhoz intézett kérelme is csak a legégetőbb élelmezési problémák pillanatnyi megoldását eredményezte.

45 A város politikai tevékenységére, a dolgozók közötti hangulatra és általában a város demokratikus közvéleményére negatív irányban hatott a különböző munkahelyekről eltávozott hivatalvezetők, tisztségviselők visszatérése is. A nyugatról visszaérkezők miután formálisan átestek ideiglenes tartózkodási helyükön, Budapesten, Balassagyarmaton vagy Salgótarjánban az igazolási eljárásokon - sorra jelentkeztek a városi nemzeti