Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

séget választott. A régi vezetőségből csupán 3 tag maradt meg funkciójában. Az új vezetőség titkára Oczel János, káderese Miklós Gáspár, agit-prop. felelősei Alics János és Csányi Lóránd, vidéki szervezői Németh Gyula és Jakab István, üzemi szervezői Kiss Lajos és Verbovszky József, tömegszervezője Máté István, MADISZ-felelőse Kalas Zoltán, gazdasági felelőse Boros Antal, a közügyek felelőse Dr. Bárra Károly, sajtófelelőse Blanár Sándor, szakszervezeti összekötője Balga Antal, nőfelelőse Dömötör Teréz lett.

38 Az MKP városi vezetőség - hogy befolyását a közigazgatásra a korábbi időszaknál még jobban érvényesítse - kezdeményezte Kilczer Béla polgármester lemondatását. A demokratikus pártok közötti megegyezés alapján az MKP megbízottja a városi képviselő-testület július 18-i ülésén bizalmatlansági indítványt nyújtott be, mivel Kilczer a pártvezetőség álláspontja szerint - nem hajtotta végre következetesen és maradéktalanul a pártmegbízatásokat. A pártközi értekezlet javaslata alapján a városi képviselő-testület - az alispán jelenlétében - augusztus 2-i ülésén Blanár Sándor igazgató-tanítót, a városi nemzeti bizottság elnökét választotta meg polgármesterré.

39 Ugyancsak a pártközi értekezlet határozata alapján az MKP városi vezetőségének javaslatát figyelembe véve mentették fel Aczél Béla városi rendőrkapitányt és helyette a volt partizánt, Smelko Józsefet ajánlották fenti funkcióra a városi képviselő-testület július 25-i ülésén. Itt került sor Nagy István jelölésére is. A választás Nagy Istvánra esett.

40 A város fejlődése szempontjából - az országos pártértekezlet számos rendkívüli fontosságú állásfoglalása mellett - meghatározó volt a népi szervek, nemzeti bizottságok működéséről és a közigazgatás helyzetéről adott értékelés. Azzal, hogy az országos pártértekezlet az új állam alapjául nem a nép széles rétegeit magában foglaló nemzeti bizottságok továbbfejlesztését tűzte ki célul, hanem a régi közigazgatás újjászervezése mellett foglalt állást, szükségszerűen következett a nemzeti bizottságok hatáskörének csökkenése nemcsak a közigazgatásban, hanem az állami és gazdasági élet irányításában, az üzemek közötti kooperációban éppúgy, mint a lakosságot közvetlenül érintő közellátási, egészségügyi, szociális kérdésekben. A városi nemzeti bizottság tevékenységének csökkenéséhez vezetett az a fejlődést és továbbhaladást meghatározó tény is, hogy az országos főhatóságok - minisztériumok, hivatalok - ismételten működésbe léptek és egyre-másra jelentették be a nemzeti bizottság illetéktelenségét a különböző kérdésekben. A város gazdálkodására, a szociális és a kommunális ellátás színvonalának növelésére különösen kedvezőtlenül hatott, hogy az üzemek kisebb-nagyobb eltolódásokkal, de általában az év második felének elejétől nem folyósították a nemzeti bizottság által korábban megállapított 20%-os jövedelemadót a Nemzeti Segélyakció számlájára.

41 A helyzetet súlyosbította, hogy az ipari üzemek országos vezérigazgatóságai - miután a részvényesek és igazgatósági tagok az országba visszatértek - számos alkalommal vették semmibe a városi képviselő-testület határozatait, a polgármesteri hivatal utasításait,