Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

a mar sokat hangoztatott és tartalmatlan szólammá vált „nemzeti szellem és nemzeti kultúra" megerősítésére felhasználni.

82 A szocialista eszmék, a forradalom gondolata elleni harc kitűnő eszközének tartotta a kormányzat és Salgótarján vezetősége is az egyházak, a vallásos nevelés befolyását. Nem is titkolták, hogy ilyen céljaik vannak. Förster polgármester írta a ferences rend tartományfőnökének, mikor az leváltotta a salgótarjáni házfőnököt, Réz Mariánt, hogy „nemzeti érdek" Réz Marián Salgótarjánban tartása, hiszen „a város közönsége majdnem kizárólag munkáslakosságból áll, amely a megfelelő vezetés és lelki irányítás hiányában a múlt világháború kereszthordozása alatt összeroppant és főfészke lett a gyászos emlékű kommunizmusnak" s ezért van szükség egy népszerű, vezető papegyéniségre, amilyen a ferences házfőnök.

83 Ezért adtak helyet a város újságjában a közismerten jobboldali felfogású Prohászka Ottokár gondolatainak, idézve tőle többek között a forradalom elleni tartalmatlan szidalmakat és azt a kijelentést, hogy ők, a püspökök és papok kapitalisták, ami annyit jelent, hogy a „mostani gazdasági elhelyezkedés rendje és módja szerint óvják meg és kezelik gazdasági érdekeiket".

84 —_ Megkísérelték - már a háború előestéjén - hogy az országban elterjesztett Kaszapkultusz mintájára Salgótarjánban is kreáljanak egy „szentet", akinek az alakja alkalmas lehet a háború véres valóságának elkendőzésére, a tömegek hangulatának megnyugtatására. Dornyay, a város „történésze" kimutatta, hogy azok között a jezsuiták között, akik Szentmártony Ignác vezetésével a 18. században Braziliában tevékenykedtek és a portugál Pombal márki kormányra jutásakor a lisszaboni Sao Julián erőd kazamata-börtöneibe kerülve meghaltak, s akiknek szentté avatása akkoriban szóba került, ott volt báró ikladi Szluha János is, Salgótarján akkori földesurának a fia. A salgótarjáni „szent" ügyéből azonban nem lett semmi, ekkor Árpádházi Margit folyamatban lévő szentté avatásának szorgalmazása került napirendre. Ehhez az akcióhoz az adott helyi aktualitást, hogy a monda szerint Margit annak idején apjával, IV. Bélával járt a Karancs-hegyen.

85 A háborús évek egyre fokozták a vallásos vigasztalás szükségességét. Förster polgármester és utóda odáig ment, hogy Kálvária-avatással és a város „Jézus szívének" való felajánlásával próbálják a tömegek figyelmét lekötni. Ez utóbbival kapcsolatban kiadott imádság befejező része azonban igen jellemzően leplezi le az igazi szándékokat: „Áldd meg városunk honvédségét, csendőrségét és rendőrségét, hogy a te áldásod erejével őrködjenek a város rendje és nyugalma felett!"

88 Az a támogatás, eszmei alátámasztás, amit a város vezetői az egyházi befolyástól reméltek, megkövetelte, hogy a város anyagilag is járuljon hozzá bizonyos egyházi célok megvalósításához. Ez nem is maradt el. Mindenekelőtt a városban működő állami adóhivatal itt is tevőlegesen közreműködött abban, hogy az állami adókkal együtt a katolikus és evangélikus egyházi adókat is beszedjék (Ez az összeg 1933-ban 3-8 pengőt tett ki fejenként); az új ferences templom építéséhez a város 50 ezer pengőt adott. De nem mulasztotta el azt sem, hogy a költségek