Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

a bányászság nevében azt a kijelentést tette, hogy „aki nem akarja a reviziót, az nem akarhatja a munkásság helyzetének a javulását sem." Sorban rendezték a nép gyűléseket a különféle szervezetek és nem véletlen, hogy mindez elsősorban 1929-1932 között történt. Jól látszik, hogy a hangzatos szólamok főcélja nem volt más, mint az, hogy a megtévesztett munkásság figyelmét a valódi gazdasági problémákról elterelje.

76 Mindezeken kívül természetesen a jobboldali szervezetek egész sora tevékenykedett és próbálta befolyását kiterjeszteni minél szélesebb rétegekre. 1932-ben szerveződött meg Salgótarjánban a Bell Miklós féle Gazdasági Reformpárt, amely a bankokráciát egy kalap alá vette a szocializmussal és kommunizmussal és mindegyikkel szemben új elgondolásokat ígért, - amint ezt a későbbiekben a többi fasiszta pártok is tették. E rövid életű, szélsőjobboldali szervezeten kívül Salgótarjánban tevékenykedett a Nemzeti Szocialista Magyar Munkás Párt (a Meskó—Böszörmény-féle horogkeresztes mozgalom) észak-magyarországi szervező főcsoportja, bár nem sok eredménnyel.

77 1934-ben alakult meg az egyetemet, főiskolát végzett személyeknek a „keresztény nemzeti érzés és hazaszeretet jegyében való" megszervezését célzó Turul Szövetség Tarján vegyestörzse, amelynek alapító tagjai sorában szép számmal találhatunk főként tisztviselőket, műszaki alkalmazottakat. Rendezvényeikre nagy súlyt helyeztek, 1940. április 24-i „törzstáborukon" pl. megjelent Dr. Mándy György egyetemi tanársegéd „vezérbajtárs" is.

78 Ezen kívül találkozunk még az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga nyomaival, amely ugyancsak „a szervezett keresztény és nemzeti akarat érvényesítését" írta zászlajára. Első szervezete Salgótarjánban már 1920. június 29-én megalakult, ekkor még Keresztény Magyar Nemzeti Szövetség néven Balhauser István, Róth Flóris, Lipthay B. Jenő, Dzsida József és más vezető állású tisztviselők részvételével. Országos érdeklődést kiváltó gyűlést tartottak 1923. június 10-én Kisterenyén, ahol Wolf Károly országos elnök mellett Nádosy Imre orsz. főkapitány, Huszár Aladár főispán és más személyiségek is megjelentek.

79 így sorolhatnánk még tovább az egyesületeket, melyek mindegyike a „kereszténymagyar" cégérrel, a revíziós gondolatokkal próbált hatni. A József Ferenc királyi herceg országos elnöklete alatt álló Társadalmi Egyesületek Szövetsége 1930. november 8-i nagygyűlésén is azt hangoztatták, hogy „Salgótarján szenvedésének és nyomorúságának afőokaaz, hogy a határkő a Karancs tetején áll."

80 A „nemzeti gondolkodású" kereskedők tömörülésének, a Baross Szövetségnek a helyi csoportja is jelentős részt vállalt a fasiszta ideológia elterjesztésében. A hazai ipar pártolásának ürügye alatt jó előkészítője volt a faji megkülönböztetésből eredő korlátozásoknak, melyekre a korszakunk végén került sor.

81 S végül a város vezetői, a megyeiekkel egyetértésben fel próbálták eleveníteni a reformkori magyarosító törekvések letéteményesét, a Nógrádi Nemzeti Intézetet, megfosztva természetesen azt az eredetileg még meglévő haladó közoktatási jellegétől és egyedül