Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

nak nemesebb célok végrehajtására" (értsd: harci feladatokra). Ekkor különben a városban 850 volt a leventék száma. Mivel később kötelezővé tették, ez a szám fokozatosan nőtt, 1927-ben 1133, 1929-ben pedig 1406 leventét tartottak nyilván a városban. A város ifjúságának nevelésében nagy szerepet szántak a leventemozgalomnak. Az ifjúság azonban - természetes ösztöneit követve - nemegyszer szembehelyezkedett ezzel a militarista nevelési móddal. Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy a leventék nem jelentek meg a kötelező foglalkozásokon, főként vasárnap, amikor a foglalkozás egyik programpontja a kötelező istentisztelet volt. (Korábban ezt nem így oldották meg, de mivel 1928-ban a városi egyesület arról panaszkodott, hogy a húsvéti istentiszteleteken 5-6 fő volt jelen, a feltámadási körmeneten pedig 300 katolikus leventéből mindössze 17-en, az istentiszteleteken való részvételt beiktatták a kötelező programba.) A foglalkozásoktól való távolmaradás és egyéb fegyelmezetlenségek kiküszöbölésére olyan rendelkezések születtek, hogy a leventék, (ill. szülőik, vagy munkaadóik) 24 fillértől 80 pengőig terjedő pénzbírsággal büntethetők, továbbá a leventeoktatókat hatósági közegnek kell tekinteni, ők egyébként 2 pengő óradíjat kaptak) és ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint a tanítókat: tehát szükség esetén házifenyítéket is alkalmazhattak. A határozott intézkedések ellenére sorozatosan előfordult a foglalkozásokról való hiányzás. Mindez nem is maradt megtorolatlanul. 1928-ban pl. 10 órai visszatartással büntettek mulasztó leventéket, 1929-ben pedig egy alkalommal 46 fő 12 órai visszatartás büntetést kapott az élelmezés teljes elvonásával, és 45 szülőt ill. munkaadót 10-10 pengő pénzbüntetéssel sújtottak,

72 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a leventecsapatok elsősorban természetesen a falusi, de az egyéb ifjúság tömegei részére a szervezett tömegsport csíráit jelenthették és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a mozgalom jó eszköznek bizonyult a fasiszta nevelés szolgálatában. Nem is riadt vissza sem a város vezetősége, sem a vállalatok igazgatósága az anyagi áldozatoktól, amikor a levente egyesületek sport- és egyéb létesítményeinek a létrehozásáról volt szó. A korszak számottevő ifjúsági mozgalmának, a cserkészetnek a szervezeteit is megtalálhatjuk Salgótarjánban. A mozgalom országszerte jelentős részben a katolikus papság irányítása alatt állott és elsősorban a középiskolás diákság körében terjedt el. Ebben a vonatkozásban a salgótarjáni helyzet némileg eltérő: itt a cserkészcsapatok világi vezetés alatt állottak és a gimnázium csapata (a 926. sz. Vasvári Pál cserkészcsapat) meglehetősen alacsony taglétszámával (átlag 30-40 fő) egyáltalán nem került túlsúlyba az egyéb, acélgyári és salgóbányai cserkészcsapatokkal szemben.

73 A jobboldali eszme elterjesztésében különösen fontos szerepet szántak az illetékesek a munkások körében szervezett különféle egyesületeknek. Főként a Bethlen-korszakban, a 20-as években virágzott az országban is jelentős Ébredő Magyarok Egyesületének helyi szervezete. A városi csoport alelnöke Köntzey műszaki tanácsos volt, mutatva, hogy a városvezetés is magáévá teszi az egyesület célkitűzését, amely „a magyarság összetar-