Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

tőkés és munkás, iparos és kereskedő, keresztény és zsidó, szegény és gazdag 1 És akkor újra egységesen halad Salgótarján oda, ahová érzései, magyar vére, rettentő elkeseredése viszi: Magyarország új honfoglalására."

68 Az értelmetlennek tűnő, öncélú „nemzetieskedésnek" ad hangot a helyi lap egy másik cikkírója, amikor vitát provokáló írásában nagy szigorral rója meg azokat, akik az egyik irodalmi est után nem csárdást, hanem modern táncokat jártak. „Ki tudja, milyen nehézségek várnak reánk" - írja - „s a nehézségek vártában olyan úri középosztályra van szükségünk, mely nem felejti el Mécs Lászlót egy óra alatt!"

69 Nem csoda, ha ebben az eszmei zűrzavarban hangot kaphatott a legszélsőségesebb fajelmélet örökléstani változatának, az eugenikának a gondolata is. A városi tisztiorvos a munkanélküliséget, mint betegséget vizsgálva, a gyógymódok között a munkaalkalmak létesítése és a munkanélküliek segélyezése mellett felemlíti az élettani módszer alkalmazását is, mely nem jelent mást, mint az alkalmatlan utódok számának a csökkentését. S vajon kit tartott Clementis főorvos úr alkalmatlan utódoknak? A munkanélküliek gyermekeinek nagy részét, a „világra hozott káros hajlamaik miatt". Hogy ilyen nézeteket 1930ban vezető városi tisztviselő a nyilvánosság előtt hangoztathatott, jól mutatja: leplezni kívánták a tényt, hogy az ember jellemének és szellemi képességeinek kifejlesztésében döntő befolyása azoknak a társadalmi körülményeknek van, amelyeket ők teremtettek meg itt a város területén is.

70 A zavaros demagógia a csúcspontra hágott, mikor a német hadisikerek leáldozásának idején a „város közönsége lelkierejének és kitartásának fokozására" 1943-ban a polgármester a közellátási visszaéléseket ostorozva élesen elítélte a kivételt keresőket, szilárd helytállásra, áldozathozatalra szólította fel a lakosságot, kijelentve, „hogy ez az áldozat érleli a boldogabb magyar jövőt". Kérte az iskolák, egyházak vállalatok vezetőit, buzdítsák embereiket a „harcra, a pusztulás elleni szent küzdelemre."

71 A világosan kimondott vagy homályos megfogalmazású szóvirágokba burkolt célkitűzések legkövetkezetesebb módszeres megvalósítói korszakunkban az egyesületek voltak. Ezek sorában is kiemelt helyet foglalt el a fiatalság befolyásolásának olyan nagy céltudatossággal kialakított szervezete, a leventemozgalom. A leventemozgalom szervezésének kezdete egybeesik azzal a törekvéssel, hogy a trianoni békeszerződésben mindössze 35 ezer fővel engedélyezett, s rendfenntartó, valamint határrendőri szolgálatra szánt hadsereg mellett kiépüljön olyan országos hálózat, amely burkoltan lehetővé teszi széles tömegek katonai kiképzését. Országszerte testnevelési bizottságok alakultak, ezek „sportszempontból" összeírták és nyilvántartották a 12-21 éves ifjúságot. Az így megszervezett fiatalság soraiból alakultak meg a levente egyesületek a 20-as évek közepén. Bár kihangsúlyozták, hogy a leventeegyesület politikamentes, kizárólag társadalmi tömörülés, valójában ez a szervezet is az uralkodó horthysta politika szolgálatában állott. A Salgótarjáni Városi Levente Egyesület 1926. szeptember 26-i alakuló ülésén is kimondták, hogy „... az egyesület tagjai rendszeres oktatásban részesülnek, s így ruganyos, erőteljes fiatalemberekké nőnek fel, s ha kell bármikor készen álla-