Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

kevesen voltak s így egy személy viszonylag nagy számú részvényt mondhatott magáénak. Ami pedig a pénzintézeteknek a lakosság szélesebb rétegeihez fűződő kapcsolatát illeti, azt részben a betétállomány, részben pedig a felvett kölcsönök és a váltóforgalom érzékeltetik. Ezúttal az utóbbival kapcsolatban emeljünk ki néhány számadatot: a Salgótarjáni Takarék váltókban lévő vagyona 1929-ben 1 millió 654 ezer 7 pengőt tett ki, 1938-ban pedig ez az összeg már 2 millió 654 ezer 946 pengőre emelkedett. A Salgótarjáni Népbanknál az 1929. évi 821 ezer 573 pengővel szemben 1937-ben 1 millió 25 ezer 252 pengő volt a váltók értéke.

10 Mivel a kapitalista pénzgazdálkodás jellemző formái, az értékpapírok közül talán éppen a váltó az, amely szigorú előírásaival mindennél alkalmasabb a hitelezői követelések biztonságának növelésére és így a kisember-adósok kiszolgáltatottságának fokozására, az idézett néhányadat szemléletesen mutatja a pénzintézeteknek a város lakosságára gyakorolt jelentős befolyását. Salgótarján gazdasági életéről szólva sok kérdést lehetne még boncolgatni. így a nagyipari vállalkozások sorában lehetne beszélni még a város ellátásában fontos szerepet játszó villamos erőműről, amely azonban lényegesen eltérő mozzanatokkal nem járulna hozzá a többi ipari vállalattal kapcsolatban elmondottakhoz; vizsgálni lehetne a kisipar és kiskereskedelem helyzetét, mely sok problémát vetett fel időszakunkban is. Lehetne beszélni ezzel kapcsolatban azokról a kisiparosokról, akik a gazdasági válság következtében anyaghiány és a megrendelések elmaradása miatt más munka után voltak kénytelenek nézni. (Idézhetnénk itt annak a cipésznek az esetét, aki 1930-ban sütőipari segédi vizsgára való bocsátását kérte, mert így remélhette, hogy legalább a létminimumot biztosítani tudja a maga számára, vagy szólhatnánk a cipészeknek arról a kezdeményezéséről is, hogy saját termékeik eladásának biztosítása érdekében 1930. július 1-ével beszüntették a külföldi gyártmányú cipők javítását);

11 Annyit mindenképpen érdemes elmondanunk, hogy a városban található kisipar összetétele - számarányait tekintve - nem különbözött a hasonló nagyságú városokétól. 1926-ban pl. a legnépesebb iparágak - sorrendben a következők voltak: cipész, szabó, csizmadia, mészáros, asztalos, kőműves, borbély. Ezenkívül egy-két személy képviselte az olyan iparágakat, mint az autófuvarozó, béltisztító, betonépítő, bognár, cipőfelsőrész-készítő, cserepes, cukrász, fazekas, fényképész, harisnyakötő, kádár, kalapos, kárpitos, kéményseprő, kerékgyártó, lómészáros, mérleges, reszelővágó, szappanfőző, szíjgyártó, varrónő. A városiasodás aztán újabb és újabb iparágak létrejöttét és a meglévők számbeli gyarapodását hozta magával. Meg is indult a folyamat és már 1927-től olyan iparágak megtelepülését tapasztalhatjuk, mint fűzőkészítő, villanyszerelő, központifűtés-szerelő, kozmetikus, optikus, fogtechnikus, géplakatos, autójavító stb.

12 Lehetne érdekes adatokat felsorakoztatni a kiskereskedelemről, mely jelentős százalékban a Salgótarjánba az elmúlt félévszázad folyamán betelepült zsidóság kezében volt és amikor a magyarországi fasizmus végóráiban 254 zsidó iparost és kereskedőt félreállítottak, a városban komoly problémát jelentett a szolgáltatások ellátása. A kereskedelmi ágak