Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

ta az 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés, melynek következtében Salgótarján az ország egyik legjelentősebb ipari gócpontja lett. így nem kellett sokáig várnia arra, hogy gazdasági jelentőségének megfelelően 1922-ben elnyerhesse a városi rangot. Ekkor már az a Bethlen István állott a kormányzat élén, aki megpróbálta stabilizálni az ellenforradalmi rendszert. Ez az igyekezete különféle politikai sakkhúzások (a szociáldemokratákkal kötött paktum, a kisgazdákkal való egyesülés), valamint külföldi segítség révén bizonyos mértékben sikerrel is járt. Az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság azonban az elért viszonylag kedvező helyzetet alapjaiban rázta meg és ez a Bethlenkormány bukását hozta magával, mígnem 1932-ben - a rövidéletű Károlyi-kormány időszaka után - a nyíltabb fasiszta törekvéseket képviselő Gömbös Gyula kormányzati ideje vette kezdetét. Gömbös addig soha nem tapasztalt szociális demagógiával, úgy látszott, sikeres lépést tud tenni a fasiszta állam totális diktatúrává való továbbfejlesztésében - ehhez az időközben uralomra jutott Hider támogatását is igyekezett megszerezni azonban a gazdasági válság fokozatos megszűnésével elvesztette a nagybirtokos arisztokráciának, illetve az ezzel szoros összefonódottságban lévő finánctőkének támogatását, s a bukástól csak halála mentette meg. A hitleri fasizmussal való szövetség azonban megmaradt, és az utána következő kormányok tevékenysége úgyszólván csak abban különbözött, hogy milyen mértékben kívánták a német fasizmus elképzeléseit szolgálni. A Darányi-, az Imrédy-, a Teleki-kormányok, melyeket a területgyarapítások is egyre több szállal fűztek a hitleri Németországhoz, egyenes előkészítői voltak Bárdossynak, aki a Szovjetunió elleni értelmetlen háborúba vitte az országot, ugyanígy a nyugati orientációval is próbálkozó és utolsó porcikájáig szovjetellenes Kállaynak, a németeket teljesen kiszolgáló Sztójay Dömének, de az országot végpusztulásba döntő nyilasvezér Szálasi Ferencnek is. A különböző árnyalatú, de maradék nélkül és egyértelműen a hazai fasizmust erősítő és továbbfejlesztő kormányok tevékenységének árnyékában küszködött a magyar dolgozó nép, úgyszólván valamennyi társadalmi réteg. Különösen azonban a munkásosztály érezte a rendszer terhét. Az Ő élete alapvetően nem változott a huszonöt év során, bármelyik kormány is volt hatalmon. Salgótarján városnak élete és fejlődése sem követte pontról pontra a politikai életben jelentkező hullámhegyek-hullámvölgyek változásait, hiszen mind a város, mind a politika fejlődése mögött mélyebb gazdasági-társadalmi adottságok állanak mozgatóként. Az elkövetkező fejezetekben ezért nem is a huszonöt év eseményeinek időrendi krónikáját kívánjuk adni, hanem mintegy jellemzést adva a korszakról, bemutatni a város fejlődését megszabó legfontosabb tényezők alakulását.