Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

Az uralomra került ellenforradalmi rendszer Salgótarjánban is a legelső feladatának tartotta, hogy izgatás elmén letartóztassa és perbe fogja a városi munkástanács tagságának jelentős részét, elsősorban azokat, akik abban a vezető szerepet vitték: Bozó Györgyöt, Fehér Vilmost, Gádor Ferencet, Gólián Andrást, György Istvánt, Hack Gyulát, Oczel Jánost, Priska Dezsőt, de nem kerülte el a letartóztatást Tóth Gyula sem, aki korábban községi bíró volt, majd a munkástanács nevezetes augusztus 9-i utolsó ülésén is részt vett. Rajtuk kívül természetesen még jónéhányan a letartóztatás sorsára jutottak. A balassagyarmati államügyészség különben a Tanácsköztársaság időszaka után néhány hónap leforgása alatt 210 esetben adott ki vádiratot a 4039/1919. ME. sz. kormányrendelet alapján folyamatba tett gyorsított ügyekben. A bíróság ezek közül csupán 28 esetben hozott felmentő ítéletet. Az elítélteket, miután börtönbüntetésüket letöltötték, Zalaegerszegre internálták. Mint egy ránk maradt csoportkép tanúsítja, az internáltak többsége Salgótarján környékéről került ki.

1 A megtorló intézkedések során az ellenforradalmi bíróságok halálos ítéleteket is hoztak, így Miskolcon a rögtönítélő bíróság Bak Dénest ítélte halálra. Vele együtt letartóztatott társai közül Szalvai Mihálynak később sikerült a börtönből megszöknie, hét elítéltet (köztük a salgótarjáni Bódi Istvánt, Endreiter Józsefet, Gyurcsik Andrást és Maász Józsefet) pedig a fogolycsere-tárgyalások alapján Szovjet-Oroszország fogadott be. A zagyvarónai születésű Bak Dénest, aki egyik tevékeny résztvevője volt 1918. végétől a KMP salgótarjáni szervezete megalakításának, a gyári alakulatok felfegyverzésének és aki végigharcolta a felvidéki hadjáratot, 1921. január 11-én végezték ki. Az előbbiekhez hasonlóan szintén a fogolycsere-egyezmény alapján menekült meg az ellenforradalom fogságából és került ki Szovjet-Oroszországba a salgótarjáni születésű Mikulik József is, aki a KMP Központi Bizottságának tagjaként érkezett szülővárosába 1919. év elején, majd a Tanácsköztársaság időszakában kifejtett aktív tevékenységéért Salgótarjánban tartóztattak le.

2 Mindezek az akciók csak a nyitányát jelentették annak a letartóztatási sorozatnak, amelyet a rendszer fennállásának egész huszonöt éve alatt, mint a munkásosztály megmozdulásai elleni leghatásosabb fegyvert alkalmaztak. A korszak kezdetének Salgótarján életét minden vonatkozásban befolyásoló mozzana-