Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

alakulatait. Az ezred parancsnoka Winkler István tényleges százados, segédtisztjei Zá~ vorszky és Kovách Ágoston voltak. Az ezred politikai megbízottja az első időszakban Bozó György volt. Czirbesz István és Mendelssohn József lett a két zászlóalj parancsnoka. A munkásezredhez csatlakozott a tartalékos tisztek közül Nagy Béla, Szábics Emil, Tóth Zoltán, Zatvach János, Pele Rudolf, Korda-Klein József és Gáli Ferenc is.

53 A fegyveres alakulatok létrejöttében a fiatal munkások jártak élen, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy a kommunista javaslat megvalósítása sikerrel járt.

54 A szociáldemokrata frakció azonban nem nyugodott bele a kudarcba. Igyekezett megakadályozni, hogy a munkásalakulatok egy része - az acélgyáriak - részt vegyen a védelmi hadműveletekben. A kérdés politikai jellege miatt a szemben állók vitában szándékozták meggyőzni egymást. Május elsején megbeszélésre került sor, amelyen a munkások, a bányászok képviselőin kívül részt vett a kommunisták támogatására Salgótarjánba érkezett Hevesi Gyula is. A vita hevében a felszólaló Gólián András kijelentette: „Ha a gyáriak nem fognak fegyvert, akkor a bányászok csákánnyal fognak kivonulni a csehek ellen". Hozzászólása kedvezően hatott a vita irányára. A döntést, amely szerint a munkásság a Salgó és Somoskő között húzódó arcvonalon fegyveresen akadályozza meg az ellenség előretörését, a jelenlévők határozatba foglalták.

55 Míg az alapkérdésben - vagyis a proletárdiktatúra fegyveres megvédelmezése kérdésében - tartotta vita, a harc már megkezdődött. Salgótarjánban a május elsejei ünnepre való nagyarányú és lelkes felkészülést az egyre közeledő intervenciós ágyúdörgés árnyékolta be. A forradalmi lelkesedés azonban nem csökkent. Az ünnepség kezdetére többezer ember sorakozott fel a salgótarjáni főtéren. A munkás katonák fegyveresen vonultak fel, ami a résztvevőkből nagy lelkesedést váltott ki. Az ünnepi beszédet Hevesi Gyula mondta, aki hangsúlyozta, „hogy Salgótarján minden áron való megvédése létkérdése a Tanácsköztársaságnak, mert a salgótarjáni szén nélkül a proletárdiktatúra tarthatatlanná válik".

56 A gyűlésen résztvevők megértették feladataikat, helyeslésükkel kinyilvánították, hogy továbbra is a forradalom mellett állnak. Ezt a lelkes hangulatot és a frissen kialakult egységet - ha ideiglenesen is - de megbontotta a Bőhm által aláírt május 2-Í távirat, amely a tanácskormány vezetőinek lemondását híresztelte. Miatta az üzemi és a községi bizalmiak koordinatív értekezlete nem jött össze és lelassult - ha csak órákra is - a munkások folyamatos felfegyverzése. Hevesi népbiztosnak csak türelmes várakozás után sikerült a telefonkapcsolatot Kun Bélával felvenni, és lelepleznie a forradalomellenes akciót. Megszilárdult a harci elhatározás, fokozódott az elszántság. A forradalmi tűzre annál is inkább szükség volt, mert ezen a napon az intervenciós csapatok már Salgótarján közvetlen körzetét fenyegették.

57 A csehszlovák burzsoázia állama megalakulásától kezdve törekedett arra, hogy a monarchia felbomlásával kialakult más utódállamok területéről - a számára gazdaságilag jelentős vidékekből - minél többet megkaparintson. A borsodi és nógrádi iparvidék megszerzése-annak közelsége folytán - különösen csábítónak tűnt számára, olyannyira,