Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

hogy fegyveres kalandba is bocsátkozott miatta. Valódi céljait a hadműveletek megindulása során a csehszlovák ún. Losonci Csoport tábornoka, Letovszky, katonás rövidséggel fogalmazta meg a következőkben: „Hadseregünknek az újonnan megszállott területen az a feladata, hogy mielőbb rendet és nyugalmat teremtsen, a magyar bolsevik kormányt eltávolítsa, szerezzen érvényt a csehszlovák kormány tekintélyének, biztosítsa az állami és a magántulajdont, és fegyverezze le a polgári lakosságot".

58 Ebből is világosan kitűnik, hogy támadásuk a hódítás mellett a kapitalista restaurációt célozta. Elképzelésükhöz makacsul ragaszkodtak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Salgótarján ellen indított támadásuk kudarca után ismételten megkísérelték a fegyveres intervenciót. Május 3-án a cseh burzsoázia csapatai még sikeresnek vélhették hadműveletüket. A demarkációs vonalon álló fegyveres magyar katonaság visszavonult és Folkusházy, a parancsnokuk - egyetértésben a volt szociáldemokrata hadügyi vezetéssel - Salgótarján kiürítésének tervén dolgozott. Ebben a helyzetben a munkászászlóaljak parancsnokai és katonái, s a kommunista vezetők nem veszítették el hitüket és reménytelen helyzetben is a védelem megszervezéséhez láttak. Kiszélesítették a toborzást. A bányákban, a gyárakban a termelés szinte teljesen leállt. Az, aki megkapta fegyverét, azonnal a frontra ment

59

, ahol a kiképzetlen erők hősi harcot folytattak a védelmi vonal megtartásáért. Ennek ellenére az első tüzérségi támadás őket is megingatta, és csak másnapra tudták visszafoglalni eredeti állásaikat.

60 Május 5-e mind katonai, mind politikai értelemben fordulatot hozott a Salgótarján környéki harcok menetében. Katonai szempontból jelentős volt, hogy ezen a napon újabb három munkásszázad érkezett a frontra, valamint a vöröskatonák tüzérségi támogatást kaptak. A tanácskormány politikai vezetői pedig - elsősorban Kun Béla - Salgótarján megvédését javasolták. Kun Béla azt írta Bőhmhöz intézett táviratában: „Ha lehetne összeegyeztetni Salgótarján védelmét az általános felvonulási tervvel, azt nagyon szeretném. Ennek elsősorban morális és politikai szempontból volna fontossága." Azonos véleményen volt vele a kommunista hadügyi népbiztos Szántó Béla is.

61 Ennek hatására a hadsereg főparancsnoksága módosította elképzelését. Május 6-án azonban a munkáscsapatokat irányító Hevesi népbiztosnak és a katonáknak még nehéz órákat kellett kiállniok az erősödő ellenséges tűzben. Minden akaratuk ellenére ismét visszavonulásra kényszerültek. Az ellenség elfoglalta a katonai szempontból igen jelentős Karancs magaslatát, amelynek birtoklásáért több napos véres küzdelemsorozat bontakozott ki. A gyurtyánosi bányászok, más munkásönkéntesekkel megerősítve azonban május 10-én véglegesen visszafoglalták, és megtartották a magaslatot.

62 A Vörös Hadsereg május 9-én megérkező felmentő csapatai azonnal támadásba lendültek, ezzel az ellenséget meglepték úgy, hogy az „eszeveszetten menekült, sok lőszert és kézigránátot hagyott vissza".

63 A támadás eredményeképp bekövetkező előrenyomulás elhárította Salgótarján közvetlen környékéről a veszélyt. Megszüntetni viszont nem szüntette meg, mert a támadás május 12-én leállt. A Vörös Hadsereg alakulatai nem folytatták