Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Munkájuk nem mindig volt elég hatékony. Különösen a nyári hónapokban, a felerősödő rémhírterjesztés, az árdrágítás elleni fellépésükben fordultak elő hiányosságok. A község belső rendjének fenntartására és védelmére április 2-án szervezték meg a Vörös Őrséget, Kominek Lajos acélgyári munkás parancsnoksága alatt. A fegyveres testületbe a szolgálatra jelentkező munkások mellett felvették a volt nemzetőrség és csendőrség néhány tagját is.

37 A megalakult intéző bizottság különösen fontos feladata volt az, hogy hathatós eszközökkel segítsen a nagyközség lakói szociális gondjainak megoldásában. Az előző, polgári demokratikus szervek is tehetetlenül álltak ezzel a feladattal szemben. Igen nagy volt a segítségre szorulók száma. A beteg, idős asszonyok segélyezése a mindennapi munkához tartozott. Nagy gondot fordított a direktórium a vörös katonák feleségeinek, gyermekeinek a megsegítésére. Különösen a hadműveletek megindulása után vált szükségessé az ilyen irányú munka. A segélyek esetleges elmaradása egy-egy család számára tarthatatlan helyzetet eredményezett volna, így ezek ellátása politikai feladat is volt.

38 A súlyos élelmezési helyzet következtében, bár a direktórium elsőrendű feladatának tekintette a közellátás megszervezését, az ipartelepen is egyre nehezebben lehetett húshoz, zsírhoz jutni. A vásárolható áruk ára is méregdrága volt. A hús kilogrammonként 20 koronába került, ami a szegények számára megfizethetetlen volt. A hivatalos „húsnélküli" napok száma egyre szaporodott.

39 Nem volt könnyebb hozzájutni az egyéb élelmiszerekhez sem. A tojás darabonként - egyes időszakokban - 3 koronába került, a liszt ára kilogrammonként 1 korona 10 fillértől 3 korona 30 fillérig változott. Egy kilogramm kenyérért 98 fillért is elkértek.

40 A tej eltűnt a salgótarjáni piacról, júliusban csak a kisterenyei gazdaságból szállítottak ide 25-30 litert. Mátraszőlősről, Barnából megszűnt a rendszeres szállítás. Ez szinte tragikus helyzetet okozott, még a betegek számára nélkülözhetetlen tejet sem lehetett megvásárolni. Straszer Antalné a direktóriumtól kért és kapott engedélyt, hogy a járás területén vásárolhasson, mert „beteg lánya részére orvosi receptre tejet nem tud szerezni a községben".

41 Nem tudták biztosítani a gyermeket váró anyák részére a kellő mennyiségű cukrot és lisztet sem.

42 A község különösen súlyos közellátási helyzetét érzékelteti az a levéltervezet is, amelyet Venczel Gyula, az intéző bizottság tagja szándékozott elküldeni Kun Bélának. A levélben - többek között - leírta: „A község nincstelen lakossága egyáltalán nincs biztosítva. A községben nagyon sok szegény proletárözvegy van. így itt kell ellátni a községben."

43 Ezeket a gondokat a hadműveletek megindulása még csak tovább fokozta. Egyrészt azért, mert a katonaságot élelemmel kellett ellátni, másrészt a kereskedelem egyes időszakokban teljesen megbénult. Az intéző bizottság a lehetőségekhez képest támogatta a munkáskultúrát is. A kulturális, oktatói munka segítése érdekében pedig végrehajtották az iskolák államosításáról