Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A bányamunkások harcát 1906 októberében a salgótarjáni szabósegédek sztrájkja követte. Követeléseik egyrészt jellemzőek a viszonyokra, másrészt pedig a fejlődő munkásmozgalomra. A szabósegédek követelték árszabályvédő-bizottság megalakítását, 11 órás munkaidőt, teljes vasárnapi munkaszünetet, május 1-i szünetet, sürgős éjszakai munkáért 50 %-os többletbért, a szakszervezeti munkások előnyben részesítését, a bizalmi rendszer elismerését, a sztrájktörő munkások elbocsátását és új munkaárszabály alkotását. Követeléseik jó része már a szakszervezeti élet fellendülésére és eredményeire mutat. 1907 szeptemberében a Hirsch és Frank Vasöntöde 400 munkása lépett szolidaritási sztrájkba a gyár 4 munkásának elbocsátása miatt. Ennek az első szolidaritási sztrájknak vezetője a Vas- és Fémmunkások Szövetsége helyi csoportja volt és a csoportot emiatt oszlatták fel később. A főszolgabírói hivatalban még a sztrájktanyát is bejelentették, mely ebben az esetben a Verbovszky kertben volt. Az első világháború előtt az utolsó jelentős sztrájk a salgótarjáni üveggyárban zajlott le 1908-ban, a gyár egy tartalék-munkásának elbocsátása, illetve külső munkára történő rendelése miatt. A gyár munkásküldöttsége felkereste a gyár igazgatóját és követelte a munkás visszavételét. Miután a küldöttség tárgyalása sikertelen maradt, a munkások szolidaritási sztrájkba léptek. Az első világháború előtti forradalmi fellendülés időszakában lezajlott sztrájkok jelentősebbek, és nagyobb átütőerejűek voltak, mint a XIX. század végiek. További jellemzőjük, hogy míg a XIX. században csak szinte kizárólagosan a bányászok sztrájkoltak, ebben az időszakban a bányászok mellett - kik továbbra is a vezető erőt jelentették-megjelentek a vasasok, az üveggyáriak, sőt az ipar egyéb dolgozói is. További fejlődésre mutat az is, hogy már nemcsak a munkabér-követeléseket állították fel, hanem a gazdasági követelések mellett politikai követeléseket is, mint pl. a vezetők durva magatartásának megszüntetése, május 1. megünneplése, a szervezett munkások megbecsülése stb. Külön kiemelendők a munkások megnövekedett öntudatának jellemzőiként a szolidaritási sztrájkok. A nagyobb fokú szervezettség, a szakszervezeti mozgalom erősödése egyik jellemzője a munkásmozgalomnak.

116 Az első világháború előtti időszakban kapott a munkásmozgalomban központi helyet a% általános, közvetlen, titkos választójog követelése és az országgyűlési választásokban való nagyobb fokú részvétele a munkásosztálynak. Ez szinte következménye volt a szociáldemokrata párt parlamenti harcot hirdető politikájának. Az 1905-ös évben a szociáldemokrata párt Sally Endrét jelölte füleld kerületbe képviselőnek. Sally mellett a salgótarjáni választójoggal bíró kis számú munkásság ki is állt, azonban a hatóságok mindenképpen megakadályozták, hogy választóihoz szólhasson. A salgótarjáni főszolgabíró pl. még a fennálló törvényeket is semmibe véve nem engedélyezte a salgótarjáni választógyűlés megtartását. Hiába tiltakozott ez ellen a belügyminiszternél a képviselőjelölt, intézkedés nem történt. 1905. február 24-én egy egész zászlóalj katonaság érkezett Salgótarjánba a képviselői beszámoló biztosítására. A beszámoló azonban elmaradt. A szociáldemokrata pártnak az általános választójogot követelő politikája irreális politika volt. A magyar uralkodó osztály egy lépést sem engedett és nem engedte, hogy az