Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

ország legszélesebb, legműveltebb dolgozó osztálya bekerüljön az alkotmány sáncai mögé. Sztranyavszky Sándor, Balassagyarmat országgyűlési képviselője 1912-ben pl. kifejtette, hogy elismeri, hogy a művelt iparos és munkás kapjon választójogot, de „nagy súlyt kell helyezni nemzeti és állami szempontból arra, hogy a nemzetközi irányzatoknak istent és hazát nem ismerő követői kihulljanak azon a rostán". Beszámolóját azzal fejezte be, hogy az általános titkos választójogról beszélni sem lehet. 1913-ban a Nógrádi Hírlap az általános titkos választójoggal kapcsolatosan a „párizsi kommün rémuralmával" ijesztgetett. A megye főispánja a választójog kiterjesztésének még a gondolatát is veszélyesnek tartotta. Az első világháború előtt, Tisza István miniszterelnöksége alatt már ilyen hangnemben írtak a választójogról a Nógrádi Lapokban: „Fene kell a népnek és nem választójogi Kancsuka kell a bárdolatlannak és nem szabadság! Deres kell itt-ott és nem humanizmus!"

117 Az uralkodó osztálynak a választójoggal szemben megnyilvánuló szívós ellenállása illuzórikussá tette a szociáldemokrata párt egész politikáját. Csődbe jutott ezzel az a politikai program is, amely megelégedett azzal, hogy csupán a polgári állam törvényeinek keretei között követeljen reformokat. Különösen nyilvánvalóvá vált ez Salgótarjánban, ahol az ellenállás durvább, a munkásság követelései pedig élesebbek, határozottabbak voltak, mint bárhol másutt a megyében. A reformpolitika kudarca egyre nyilvánvalóbbá tette az öntudatos munkások előtt, hogy csak forradalmi kiút lehetséges. 1914. július 27-én az Osztrák-Magyar Monarchia megüzente a háborút Szerbiának és ezzel az imperialista hatalmak két szövetségi rendszere a központi és entente hatalmak között megindult a négy évig tartó, első imperialista világháború. Salgótarjánban éppúgy, mint bárhol másutt az országban a hivatalos lelkesedés átragadt a tömegekre, itt is éltették a háborút, megáldották a zászlókat és imádkoztatták a hívőket a győzelemért. Salgótarján férfilakosságának jó részét a losonci 25-ös közös, a besztercebányai 16-os honvéd gyalogezredekbe és a 16-os honvéd népfelkelő ezredbe hívták be mindjárt a háború elején. A munkások között elég nagy számban maradtak vissza, mint üzemi munkások, a bányákban és a háborús termelésben résztvevő üzemekben. A katonaruhába öltöztetett munkások megjárták a háború véres csatatereit, pontos kimutatás ugyan nincs, de megközelítően - Salgótarjánból - több mint kétszázan haltak meg az első imperialista világháborúban idegen érdekekért. Az első napok háborús mámorát hamar lelohasztották a frontokról érkező hírek a hősi halottakról, a veszteségekről, a szenvedésekről, rövidesen pedig a község is érezte, hogy a háború nemcsak vért, hanem egyre növekvő anyagi áldozatokat is követel. A háború indulásakor megkezdődtek azok az akciók, melyek a lakosság önkéntes segítség adásával óhajtották a háború folytatását biztosítani. A vöröskereszt-akció, a vörösfélhold számára szervezett gyűjtés mellett megkezdődik az „aranyat - vasért, rezet - vasért mozgalmak", a ruhagyűjtés a katonáknak és végül állandó teherré vált a hadikölcsönjegyzés. Az első hadikölcsönjegyzések még társadalmi érdeklődés mellett zajlottak le, a későbbiek már presszióval is csak némi eredményt értek el.