Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

a mozgalom kibontakozását. Kedvezően alakult az általános helyzet is, az uralkodó osztályon belüli ellentétek kiéleződése, a szabadelvűek és a független ellenzék összeütközései közvetve szintén segítséget nyújtottak a munkásmozgalom aktivizálódásának. Az általános munkás betegsegélyező és rokkant pénztár politikamentes mozgalmával szemben előtérbe kerültek azok, akik a munkásosztály politikai pártjának megteremtését és a forradalmi mozgalom megszervezését tekintették fő feladatuknak. A szociáldemokrata párt felvilágosító elméleti tevékenysége kiszélesedésére mutat, hogy Salgótarjánba is eljutottak a párt legfontosabb kiadványai. A nógrádi bányászok és gyári munkások is olvashatták a Kommunista Kiáltványt, Engels „A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig", Marx „A bérmunka és a tőke", Plechanov „A szocializmus és anarchizmus", Lassalle „Mi az alkotmány?" Liebknecht „Mit akar a szociáldemokrácia?" című klasszikus füzeteket. A külföldiek mellett olvasottak voltak Csizmadia Sándornak „A föld", Weltner Jakabnak „A munkanélküliségről", Brutus (Bokányi) Dezsőnek „A társadalom és az általános titkos választójog" című füzetecskéi. A munkásmozgalom erősödését jelzi, hogy nemcsak a rendőrségi jelentések foglalkoznak az „izgatók, agitátorok" megjelenésével, hanem a nógrádi sajtó is egyre gyakrabban ír a munkások közötti szocialista szervezkedésekről. Szóvá tették, hogy a salgótarjáni bányászok nagygyűlésére Vankó Károlyt a híres agitátort hívták meg. A nagygyűlést egyébként a rendőrség betiltotta. Az agitáció erősödésére mutat az a jelentés is, mely közölte, hogy sikerült elfogni Salgótarjánban Üjvári Károly és Fazekas József szocialistákat, akik a szénbánya munkásai között izgattak. Gyakoriak azok a jelentések, újsághírek is, hogy „a nemzetközi szocialista párt küldöttei sűrűn keresik fel a salgótarjáni munkásokat, tárgyalnak velük és nyomukba megfelelő sajtóanyag is érkezik." A kilencvenes években kibontakozó nagyarányú szervezőmunka ellenére sem jött még létre ebben az évtizedben Salgótarjánban az önálló politikai párt, a szociáldemokrata párt. A salgótarjáni munkások ugyan 1897-ben már táviratban üdvözölték a Szociáldemokrata Párt V. kongresszusát, de küldöttel még nem képviseltették magukat. Az 1898. évi pártkongresszus, mely a szervezetek kiépítésével foglalkozott, Nógrád megyét még mint súlyponti területet határozta meg. A budapesti szervezet feladatává tették, hogy a fontos iparvidéken segítse a pártszervezetek kiépítését. Első helyen szerepeltek, mint fontos üzemek, az Első Magyar Honi Üveggyár Rt., a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Rimamurányi Vasmű. Nemcsak a kongresszus foglalkozott a munkások szervezésével, hanem az államhatalom is. A Belügyminiszter felhívta a megye főispánjának, a hatalmi szerveknek a figyelmét e határozatra azzal, hogy fokozottabb eréllyel lépjenek fel a munkások szervezkedése meghiúsításának érdekében. A salgótarjáni szociáldemokrata pártszervezet így csak az 1904-es XI. kongresszuson képviseltette magát. A munkásszervezetek erősödése és a szociáldemokrata párt szervezeteinek létrejötte között nem lehet egyenlőségi jelet tenni. Annak ellenére, hogy a szociáldemokrata pártszervezet nem jött létre, a munkásság tömegméretű küzdelmei, annak szervezeti erősödésére, öntudata növekedésére mutat.

106