Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

akar elérni a szocializmus" kérdésre például azt a választ adta, „olyan általános jólétet, amely mellett a nyomor egészen eltűnik, amennyiben a legszegényebb is munkája által némi vagyonban részesülhet." Sárosi Márton János, a lap szerkesztője Zagyvapálfalván volt tanító és így szerkesztette a Losonci Lapokat. Bár a kezdeti elméleti tevékenységet ideológiai zavarosság, utópisztikus gondolatok, a kommunizmus és nihilizmus közötti helytelen összehasonlítások jellemzik, a lap mégis bátran állást foglal a munkásosztály mellett és világosan szögez le olyan igazságokat is, mint pl. „aki nem dolgozik, ne is egyék", vagy ki merte mondani azt is, „nálunk úgy látszik, minden fordítva van, aki a legkevesebbet dolgozik, az a legtöbbet eszik és iszik." Sárosi Márton Jánost 1880-ben fegyelmi úton elbocsátották állásából. A megye munkássága közötti felvilágosító munkára utal a Nógrád megyei Hivatalos Értesítőnek az a közlése is, mely lefoglalni rendelte „A Szózat a jó magyar néphez" és „A Magyar Népbarát" című verses röplapokat, mint az izgatás tényét kimerítő anyagot.

103 A munkásmozgalom kezdeti szakaszában a munkásság szervezetlensége, megosztottsága ellenére is találkozunk jelentős megmozdulásokkal, melyek a munkások helyzetükkel való elégedetlenségből fakadt. E megmozdulások sorából kiemelkedő az 1882-ben, 1883-ban lezajlott ún. „gráner zavargások". A gránerek krajnai munkások voltak s jelentős számban vállaltak munkát a hetvenes-nyolcvanas években. A szénmedence leganarchikusabb munkásainak tartották őket. Ezt igazolják nemcsak a közrend elleni kihágásaik, hanem a nagyobb mérvű gráner zavargások is. A gránerek megmozdulásának hátterében bizonyára bérproblémáik, a munkaadóval szembeni ellentétük állt, lefolyásuk azonban inkább a község polgárai elleni atrocitásokban merült ki, mint pl. az 1882-es zavargás alkalmával, amikor 500 gráner özönlötte el a salgótarjáni utcákat. A pisztolyokkal felfegyverzett gránerek megfutamították a közbiztonsági közegeket, háborgatták a békés polgárokat, egy Rudnay Imre nevű cipészlegényt, aki csak mint néző vett részt, úgy megverték, hogy meg is halt. A krajnai bányászok megmozdulásai zavargások voltak.

104 A kezdeti munkásmozgalom legjelentősebb megmozdulása az 1884. évi sztrájk volt. A sztrájkban 800 munkás vett részt, melynek során összeütközésre került sor, és a munkások a feljebbvalókat, a bányafelügyelőket „véresre verték". A lázadás méretére mutat, hogy a losonci hadparancsnokság a fizetésük javítását követelő munkások ellen egy század gyalogságot rendelt ki Salgótarjánba és Baglyasaljára. Az összeütközés során a csendőrök fegyverüket használták, melynek egy bányamunkás, Targos Árpád áldozatul is esett, további három munkás pedig megsebesült. A sztrájkot és a lázadást leverték, a Bányatársaság megtorlással élt. Külön vizsgálóbizottság utazott a helyszínre és 19 munkást, mint izgatót letartóztattak és Balassagyarmatra kísértek. Az 1883-ban megalakult csendőrség valószínűleg Salgótarjánban használta először fegyverét a munkásokkal szemben.

105 A salgótarjáni munkásság erőteljesebb szervezése és ezzel együtt a munkásmozgalom első komolyabb fellendülése 1890 után vette kezdetét. A II. Internacionálé megalakulása, a szociáldemokraták magyarországi pártjának létrejötte már puszta tényével is segítette