Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

cán a legdurvább, minden jobb ízlést, érzületet kizáró szemtelen, trágár beszéd hallható." Salgótarjánban még rendeletet is kellett hozni, hogy a.„Zagyva-rakodón dolgozó munka sok a vasgyári úton közlekedő, különösen a női közönség megbotránkoztatását előidéző, az iskolás gyerekre erkölcsrontólag ható trágár beszédtől megóvassanak". Az intézkedés, melyet hoztak, szinte tükrözi ezt a kort, mert csak annyit tettek, hogy a kihágási törvények értelmében a felügyelőket és a munkásokat bírói eljárás alá vetették.

97 Salgótarján a szélsőségek, városa. A nyomor megtermelte gyermekét, az anarchizmust. Ezt az állandó robbanásokkal feszült légkört tükrözik a mindennapok. Az élet, a vagyon biztonsága sehol sem állt olyan gyenge lábakon, mint Salgótarjánban. Az újsághírek naponta számoltak be az egyesek garázdaságáról és azokról a bűncselekményekről, melyeket a városban elkövettek. 1902. szeptember 19-én egy bányász, Szabó Rezső, felrobbantotta a Gusztáv-aknát. Ebédidőben robbantott, így emberéletben nem esett kár. A rendőrségi jelentésből kitűnik, hogy tettét azért hajtotta végre, mert „bosszút akarok állni azon keresetért, melyet a munka után fizetnek. Nyolc hatos a keresetem s ha palák kerülnek a szén közé, egy napi díjamat levonják. Mi marad hát nekem heti munkámért, mely közben mindennap az életem van kockára téve".

98 A társadalom kritikája tükröződik e cselekedetből. A kilátástalan munkássorsra s az emberben élő mély elkeseredettségre utal e tett. Szabó Rezső azonban nem volt egyedül Salgótarjánban. A város történetében találunk olyan mozzanatokat, mikor a hasonló anarchikus megmozdulások tömegméretűvé váltak. Ezrek vettek részt hasonló, a bosszúból fakadó megmozdulásokban. 1905. január 26-án a képviselő-választások alkalmával tüntetésre került sor Salgótarjánban, amely tömegméretű rombolássá fejlődött. Jellemző e nap lefolyása. A tömeg a Vadász Szállodánál várta a választásról visszatérő képviselőket. A kormánypárt képviselőjelöltje Dr. Chorin Ferenc, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérének a fia volt. A tüntetés négy csendőr és a kivonult rendőrök jelenléte ellenére is megkezdődött. Kezdetben választási tüntetésként, a kormánypárti képviselő és választók szidásával indult. Rövidesen azonban a tüntetés átcsapott rombolásba. Mintegy 2-3000 ember, Salgótarján lakosságának egynegyede elözönlötte az utcát. „A szabadelvű választók ablakait betörték - „abzug zsidó" kiáltásokkal - az üzleteket feltörték... Kirabolták Rőmer Hermann kereskedő üzletét és más üzleteket... Ostrom alá vették a Vadász és a Pannónia Szállókat. Betörték az ajtókat, összetörték az asztalokat, képeket, csillárokat, elvitték a poharakat, abroszokat, evőeszközöket, székeket, kiitták az italokat... Patay asztalost, Dr. Lőwinger Rezső városi orvost kihúzták a kocsijából és összeverték... Megtámadták a zsidó templomot... melyet csak három postaszolga bátor magatartása mentett meg." E rombolásnak csak 300 katona és 30 csendőr Salgótarjánba küldése vetett véget. Elemezve a január 26-i napot világos, hogy azt a város kitaszítottai, lumpenproletárjai, elkeseredettjei hajtották végre. A nagy szám egyáltalán nem jelenti, hogy abba a bányák, a gyárak munkásainak zöme bekapcsolódott volna. Sőt, a bányakolónia munkásai dorongokkal verték ki a kolóniáról a nekibátorodott rablókat,