Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

hozták a maguk kaszinóegyleteit. Az első ezek sorában a Salgótarjáni Casinó Egylet 1876-ból, a Salgótarjáni Gyári Tisztikaszinó 1889-ből, ugyanebbe a kategóriába tartozik azonban az 1885-ben megalakult Salgótarjáni Polgári Kör is. A kaszinóegyletek méginkább „a művelt, szívélyes kedélynemesítő, élvezetes társalgást", de különösen „minden viszály, kedvetlenség kiküszöbölését" tűzték ki célul, mint az a Salgótarjáni Casinó Egylet alapszabályában olvasható. A Casinó járatott egy-két magyar, német lapot, létesített könyvtárat, a tagok tevékenysége azonban a kuglizásban és méginkább a kártyázásban merült ki. Az igazi kaszinói hangulatot, mint az az Acélgyári Tiszti Casinó történetében olvasható, „a kártyaasztalok körül ülők játékbani buzgósága, az asztalok ütögetése, a dohányfüst, a bemondások tréfái stb. adják meg". Az előbb említett egyesületek mellett elsősorban olyan egyletek jöttek létre, melyek vagy a vallásos élet elmélyítését tűzték ki célul, mint pl. a Salgótarjáni Római Katolikus Olvasókör, a Salgótarjáni Mikra Umischna Egylet, a Salgótarjáni Evangélikus önképző Egylet, vagy a szociális védelmet, segélyezést szolgálták, mint az 1886-ban alakult Salgótarjáni Izraelita Betegápoló és Temetkezési Egylet, a Chevra Kadischa, a Salgótarjáni Izraelita Nőegylet (1887), a Salgótarjáni Katolikus Temetkezési Egyesület (1902), a József Asztaltársaság (mely a szegény sorsú iskolás gyermekek felruházását tűzte ki céljául, 1905). Tevékenységük azonban kimerült egy-két bálnak, gyűjtésnek a megrendezésében. A teljesség kedvéért felsoroljuk még a Salgótarjánban - korszakunkban - megalakult egyéb egyleteket is, az engedélyezésük évszámával: Salgótarjáni önkéntes Tűzoltó Egyesület 1886, Salgótarjáni Dalkör 1898, Salgótarjáni Ipartestület 1888, Salgótarjáni Sport Egyesület 1904, Salgótarjáni Atlétikai Klub 1904. A község mint testület belépett országos egyesületekbe, mint pl. a Bánya- és Kohómunkások Országos Egyesületébe és a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyletbe.

88 A művelődési viszonyok mostohaságát tükrözi a könyvtár kérdés. 1877-ben felszólították a községet községi könyvtár felállítására. A képviselő-testület ennek felállítását azonban arra az időre határozta halasztani, amikor a tanügy rendeződni fog. 1881-ben újra kénytelen foglalkozni a község vezetősége azzal a szabályrendelettel, mely elrendeli a népkönyvtárak felállítását. A vezetőség azonban ekkor is megnyugodott abban, hogy a „tanító urak készítsék el a könyvtár felállításának tervezetét". A községi könyvtár felállítása azonban a dualizmus egész korszakában váratott magára. Még 1906-ban is sajnálattal állapította meg a Salgótarjáni Lapok, hogy „községünknek egyetlen könyvtára sincs... ideje lenne megszervezni Salgótarjánban is a népkönyvtárat". A bányai, vasgyári könyvtárakon kívül azonban közművelődési célokat szolgáló könyvtár nem létesült Saltarjánban.

89 A kulturális élet szegénységének egy másik bizonyítéka a s^inhá^i élet hiánya. A gyári és egyéb műkedvelő színielőadásokon kívül a századfordulóig rendszeres színházi előadásokat nem tartottak Salgótarjánban. Még a gyári műkedvelő szlnielőadásokat is nem egyszer komoly támadás érte, mint pl. 1882-ben, amikor a Salgó-Tarján c. helyi lap már azért is támadta a Vasmű műkedvelőit, mert német nyelvű színielőadás megrendezését