Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

merték tervbe venni. A lap szerint „ez egyértelmű lenne a germanizációval, hisz nekünk nem németes!teni, de magyarosítani kellene a krajnaiakat". A műkedvelő színészek elálltak szándékuktól. A századforduló után keresték fel a várost a vidéki színtársulatok. Polgár Béla színiigazgató társulata 1902-ben pl. a következő darabokkal szerepelt: Katalin, Svihákok, Lotti ezredesei, Bolond című operettek; Kurucz Féja Dávid, Zsába, Vörös tallár, Páholy, Képviselő úr, Házasodjunk, Flórika szerelme című színművek. Az általában egy hónapig vendégszereplő színtársulat az esetek többségében azonban üres nézőtér előtt volt kénytelen játszani, nem hiába sorolta Polgár Béla a salgótarjáni közönséget a legnehezebbek közé. Megpróbálkozott az első világháború előtti évtizedben a színiélet népszerűsítésével Mezey Kálmán egyesülete is. Műsorprogramjában ugyancsak operettek, vígjátékok, népszínművek szerepeltek, az érdeklődést felkelteni azonban ő sem tudta. Szerepet játszhatott ebben az is, hogy a színházak elég magas helyárak mellett játszottak, 12 előadáson való részvétel pl. 20-25 koronába került. Az előadások színhelye, a Vadász Szálló nagyterme sem lehetett vonzó. Nagyobb közönségsikert értek el a filmelőadások. 1902-ből van az első tudósítás mozgóképszínház működéséről. A salgótarjáni piactéren berendezett színházban nagy közönség tekintette meg az angol-bur háború képeit és különböző tréfás jeleneteket. A némafilmet zene, magyarázat kísérte. A sikereken felbuzdulva 1907-ben a Főutcái Mandl-féle házban megnyitották Salgótarján első állandó villamos mozgófénykép-színházát, a Tepliféle mozit.

90 A község testnevelése, szervezett sportélete is viszonylag későn indult fejlődésnek. Az 1880as években, amikor egy bemutató testnevelési órát akartak tartani Salgótarjánban, a községi képviselőtestület kénytelen volt elrendelni - mivel a községben semmiféle helyiség, vagy tér nem volt, ahol ezt az órát meg lehessen tartani -, a községháza udvarának felhőmokozását és bemutató térré történő átalakítását. 1891-ben a Magyarországi Tornaegyletek Szövetségének felhívását, mely a községet községi tornaegylet felállítására szólította fel, csak tudomásul vették azzal a megállapítással, hogy „tekintettel az itteni viszonyokra ez idő szerint tornaegylet nem létesíthető". 1901-ben alakult meg lelkes műkedvelőkből a salgótarjáni sportegyesületek őse, a Salgótarjáni Vívó és Sport Klub. E klub keretében alakították meg a későbbiekben oly nagy népszerűségre szert tevő futballjáték-társaságot. A társaság szervezeti szabályzata értelmében annak mindenki tagja lehetett, aki évi 2 koronával pártolta az egyesület célkitűzését, ezen tagdíj ellenében részt vehetett a havonta kétszer tartandó futballmérkőzéseken is. Az első mérkőzésről 1902. augusztus 10-ről van adatunk. A Budapesti Torna Club két kiváló játékosa, Bádonyi Gyula és Buda István oktatták előzőleg 8-10 napon keresztül a salgótarjáni labdarúgókat. A barátságos mérkőzésen részt vett a két budapesti edző is. A mérkőzésre kivonult az acélgyári zenekar és „hideg sör, fröccs várta a nézőket". Az eredmény az első mérkőzésen négy nulla volt a fehérek javára. A helyi lap beszámolt arról, hogy a mérkőzésre „a lehető legkevesebb érdeklődő közönség előtt"